Petersen's bikes

    Jó pár éve annak, hogy bátyám ösztönzésére - és vele – részt vettem életem első teljesítménytúráján. Ülő munkát végzek, így a gerincem és a vázizmom hálás minden nem görnyedve töltött percért. Mozogni kell, nincs mese, de a nagyobb, hirtelen terheléssel járó sportokat nem bírom. Futás kizárt, úszni jártam egy darabig, és természetesen ott a bicaj tavasztól-őszig, mint közlekedési és sporteszköz. És itt jön a képbe a túrázás.

Egy jó cipő, egy hátizsák és sok-sok szabadban töltött óra, napsütésben, esőben, hóban és sárban. Próbálják ki, érdemes! Évente 8-10 túrára megyek, amiket előre kinézek magamnak a TTT honlapján. Nem hajtok megszállottan, egyszerűen csak szeretem csinálni, és így is összejön évente egy-két száz kilométer. Idén januárban már voltam egy „szezonnyitó” túrán Kiskörén, ezen a hétvégén pedig Isaszegen jártam, a gödöllői dombságban. 15 km vízszintesen, 250 függőlegesen, könnyed tavaszi séta, amire Bessy is elkísért. És ha már a nagy főváros közelében voltam, kicsit a motor javára is fordítottam a kirándulást.

Történt ugyanis, hogy a héten sikerült itthon homokszóratni minden fontos alkatrészt. Ez úttal is köszönöm Edinának, a cég tulajdonosának a segítséget, ugyanis egy rossz kompresszor, az összegyűlt rengeteg munka, és a rövid határidő ellenére személyesen szállította le a megtisztított alkatrészeket, hiánytalanul, jó áron, pénteken este 9 -kor. (Érdekes volt látni, ahogy este a Mitsubishi terepjáró bekanyarodik az utcánkba, platóján a tiszta vázzal és alkatrészekkel. Tisztára, mint az OCC -ben.)

Rendes szinterezőt viszont nem találtam. Egy akad a környékünkön, oda elmentem, beszéltem a „mesterrel”, hogy mi a meglátása. A porfestés technikájából adódóan – színváltás után ki kell tisztítani a rendszert, illetve a helyiséget ahol fújják az alkatrészeket, hogy csak az aktuális szín ragadjon a vázra – összevárják az egy színre fújandó dolgokat. Erősen rá akart beszélni, hogy antracit szürke legyen a váz, mert most olyat fúj, vagy várhatok heteket, ha gondolom. A „na és mennyi lesz” kérdésre cinkos mosoly, kis kacsintás, hozzam el és megoldjuk. Na kösz, akkor itt most logout, keressünk másik megoldást.

Feleségem unokatestvére Pesterzsébeten lakik és dolgozik. Van egy kis szinterező műhelyük az apjával. Ennek az egész kávérészeres vircsaftnak az elején felmerült, hogy ők viszik majd fel a feketét a motorra. Láttam már a munkájukat, szépen és jól dolgoznak. Csak hát BP 200 km oda-vissza, így a benzin eleve megduplázná az árat. De ha már Isaszegen járok, visszafelé be tudok hozzájuk menni, leadom a vasakat, és ha kész majd lehozzák, úgy is járnak felénk, mert esküvő lesz, és hozzák a meghívót. Nosza, gyors körbetelefon, megszervezem a rokonságom életét, vihetem persze, semmi gond, megoldják. Hurrá, akkor lássuk, mint mond a gugli.

Közel 260 km a teljes táv, autóval. Plusz a 15 km lábon. Ha mindent el szeretnék intézni, akkor reggel 5 felé el kell indulni Szolnokról, már csak azért is, mert kollégám – Peti aki rendszeresen túrázik, és túravezető - szintén bejelentkezett a túrára, csak ő a 45 kilométert sétál le, így reggel 7 felé bakancsot kell húzni, hogy szintidő alatt beérjen. 100 km, és kb. másfél óra Isaszeg. 4 - 4 ½ óra a túra (nekem), a célba érkezés utáni zsíros kenyér evészettel együtt. Onnan irány a főváros, vasak le, rokoni puszik és jókívánságok fel, kb. dél. És persze ebédelni is kellene valahol, és jó lenne hazaérni, mire Máté felébred az ebéd utáni alvásból, és lemosni magamról port, izzadságot a délutáni játszóház indulása előtt. Jó kis kör.

Vasárnap reggel, a pékeken, buszsofőrökön és motorbuzi-túrabolondokon kívül minden épeszű ember alszik, pláne ötkor. Vasak az autóban, Bessy a hátsó ülésen, bakancs és hátizsák a vasakon, akkor hát, menjünk.

A túráról külön blogot lehetne írni. Az idő remek volt, a táj pedig gyönyörű. A magamfajta alföldi ember nagyon örül a hegyvidéknek, és a dombságnak, néha a játszótéren Mátéval felépített homokhegy is feldobja a hangulatomat.

Nagyon kellett már ez nekem, és hát a jószág is jót futkározott, illetve átállt vízhűtésre, és megfürdött a Rákos patakban.

Inkább csak kellemesen elfáradtam, mint kidőltem igaz, visszafelé jól esett ülni. A túra alatt az ellátmány remek volt, kaptunk enni-inni bőven, így kibírtam hazáig, nem kellett megállni, ebédelni.

Az M0 –on, majd az M5 -ön hamar beértem Pesterzsébetre, a két Zolihoz, valamivel harangszó előtt. Leadtam a cuccot, rövid beszélgetés, majd körbecsókoltam mindenkit és elindultam hazafelé (Zoli indulás előtt megvigasztalt, hogy ha tegnap (szombat) vittem volna az alkatrészeket, akkor ebéd után vihettem volna haza mindent. Se gond, ennyire azért nem sürgős). Még egy gyors beugró a monori kertészetbe (a nevüket nem írom le, nem fizettek), majd hazafelé Cegléd magasságában gyorsan összeütöm az ebédet, azaz megrendelem a pizzát. Hazaérve, felcuccolok a lakásba, majd ebéd, zuhany, és lazításként egy kis laza séta a belvárosban.

Megettük az év első fagyiját is. És még csak április van.