Aki egy kicsit is be volt oltva gyerekként a motorok, autók – járművek – iránti vonzalommal, esetleg állandóan az utcán biciklizett szabadidejében, mindezek tetejébe még fiúnak is teremtették, akkor az illető előbb utóbb elkezdett bandázni. Na, persze itt nem a betöréses lopásokból, és retikülrablásból önmagát fenntartó galerikre kell gondolni, hanem gyerek csapatokra, akik együtt bicikliztek, majd együtt motoroztak. Közben pedig szépen lassan együtt nőttek fel. Eközben ment a csajozás, a sztorizgatás, kisebb nagyobb balhék, amik miatt akkoriban még nem kellett egy felebaráti országba emigrálni. Valami mindig történt, nyaranta pedig csak estére keveredtünk haza, koszosan, éhesen, fáradtan.
Egy-két barátság, ismeretség felnőtt korra is megmaradt persze a hajdan volt srácokkal. Mára tisztes családapák lettünk, a szemünk sarkában azonban örökre ottmarad a huncut nézés, amivel a másikra tekintve kérdezzük: ugye emlékszel?
Egyik ilyen jó ismerősöm Pisti, akivel jó pár éve ismerjük egymást, a fenti recept alapján. Hol ő segített ki valami kis alkatrésszel a motorhoz, vagy tetovált, hol én vittem be az ügyeletre – egy balul sikerült motoros manőverből adódóan – hogy rendbe tegyék a kezét.
Felnőttünk tehát, és Pisti kárpitos lett, így jön a képbe, mivel az ülés (mű)bőrözését rá bíztam.
Sokat gondolkodtam a kivitelezésen, vajon mi legyen előbb: a festés, vagy a műbőr? Végül úgy döntöttem, hogy előbb legyen meg az ülés borítása és utána a fényezés. A műbőrt le lehet takarni festéskor, kárpitozás során viszont akaratlanul is sérülhet a festés. Hogy jól döntöttem-e az majd kiderül.
A hungarocell alapra került egy 3 centiméteres szivacs, arra pedig a műbőr, körbe fekete kéderrel. (Tudom, tudom, korábban bőrözést emlegettem. Az viszont jóval drágább és kényesebb is. A mai műbőrök elég jó minőségűek, és jól bírják a gyűrődést.) Tökéletes lett, thnx Pisti!
Nem egy trón, de a célnak megfelel
Menjünk egy szinttel lejjebb, a blokkhoz. Elkészült ugyanis a tüte. Ervin ismét tökéletes munkát végzett. Pont ilyet rajzoltam le neki, és tökéletesen illeszkedik a karburátorra. Még egy kis polírozás, egy hernyócsavar a rögzítéshez és kész.
Lesz min levegőt vennie
Ahogy lassan de biztosan haladok előre az összeszereléssel, sok apróság jön elő, amit meg kell oldani. Ide egy seeger, oda egy réz alátét, itt ez a gond, ott azt kell kitalálni. Ezen apróságok, nem feltétlenül fontossági sorrendben.
Készen van a lábtartó. A réginek a felcsavarozható felére lett felhegesztve 15 cm, 20-as gömbvas, majd le lett festve.
Lábakat fel
Tucatnyi seeger gyűrűkerült a helyére. Jutott belőlük a középállvány csapjaira, a kerékcsapágyakhoz, a kuplung automatához és a fékbetétekhez. Ez utóbbinál kellett egy kis igazítás, mivel az után gyártott fékbetét belelógott a tengely vájatába, ahová gyűrű illik. A flex gyorsan megoldotta a problémát, így össze lehetett rakni a fékeket és a kerekeket.
Réz alátét került a porlasztó aljára, valamint az olajleeresztő csavarhoz. Vettem új gyertyapipákat (NKG, ha már lúd alapon) és gyújtókábelt. Megálmodtam a tank alá a trafók helyét, amit majd le kell gyártanom. Felraktam a lámpatartó csöveket és próbálgattam, hogyan legyen a lámpa megoldva. Ötlet már van, kivitelezés remélem hamarosan. Jövő héten amennyiben időm engedi, elkezdek festéket keresni.
Eleget beszéltem magamról, teret a nap alatt másnak is. Szíves figyelmükbe ajánlok két, Jawa felújítással foglalkozó blogot. Az egyik egy csepptankosról szól, míg a másikon egy oldalkocsis változat mindennapjaiba tekinthetünk be.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.