Három hónapja is megvan, hogy a kis Hondát megtaláltam a garázsban. A nyár első hónapját szokás szerint az egyetem vitte el, oly annyira, hogy június utolsó vizsganapját is ki kellett használnom, hogy mindennel meglegyek. A sok vizsgára utazást kihasználva, egy-két alkalommal motorral mentem, végig vigyorogva az utat. Minden gond nélkül ment, a Kawa sokadjára is örömmel tette meg a közel 300 kilométert. Volt egy pár rövidebb városi használat, szintén probléma mentesen, egyszóval semmi érdekes. Összeszoktunk már ennyi idő alatt, egyedül a vezérműlánc alapjárati csörgése zavaró, nem fogom megúszni, hogy a közeli jövőben – de nem egy messzi-messzi galaxisban – neki ne feküdjek. Vígasztal, hogy az egész blokkot szét kell szedni hozzá, mivel a két belső henger között van. Így biztosan nem csak azt kell majd cserélni, vele együtt megy minden tömítés is, és még pár apróság, amibe jobb, ha bele sem gondolok. Létezik ugyan egy csavarral állítható vezérműlánc-feszítő amit az automatikus feszítő helyére kell becsavarozni, itthon azonban nem kapható, amerikai oldalakon láttam csak. Elméletileg nem egy atomreaktor, szerintem házilag is legyártható, ha van jó esztergályos a környéken. Ervin készülj...
A nyár többi része a suli miatt kimaradt dolgok elintézésével telt, illetve volt benne egy kis szabadság idő is, amikor körbejártam minden családtagomat. Két napot töltöttem el a Dunántúlon testvéreimnél, igaz kocsival és nem motorral, a sok kis kanyarós hegyi út így is teljesen elbűvölt. Ha majd egyszer nyugdíjas leszek, bejárok motorral minden hegyi utat, ami elém kerül, no de ne szaladjunk ennyire előre.
Öcsém szintén benzingőzzel fertőződött, volt Simsonja és gyakran nyúzta a motorjaimat, így nem csoda, hogy nem bírta ő sem sokáig motor nélkül. Amikor megszületett a B125 kezdeményezés, lépett egyet és bevásárolt, mármint motorból. Természetesen sokat agyalt ő is, hogy milyen lova legyen. Bújta a népítéletet, megkérdezett ismerősöket, elment javasasszonyhoz, akkurátusan keresve a megoldást.
Mind mindenki, ő is egy megbízható, jó kezelhető és olcsó, nagyjából kényelmes motort keresett, amivel elszaladhat a kisboltba, járhat munkába, vagy intézheti az ügyeit autó helyett, tavasztól őszig. Mindezekre jó megoldás az Sr125, közismert nevén a postás-Yamaha.
Ki ne ismerné
Jómagam annyit találkoztam korábban ezzel a típussal, mint bárki más. Sanyi, Géza vagy Józsi postás hozta ezzel a levelet, csekket, jobb napokon pénzt. Táska az oldalukon, sisak a fejükön, amit egyes urbánlegendek szerint csak alváskor vettek le. A házunkban is lakott egy postás, akinek ilyenje volt. Dicsérte és szerette, és szó szerint minden nap ment vele, ha szakadt a hó és ha sütött a nap akkor is.
Elnyűhetetlen, ha vigyáznak rá
Emlékszem, hogy neki már a modernebb, elől tárcsafékes változat volt. Lehetett tudni, mikor megy és mikor érkezik, az SR –nek megvan a sajátos csörgőkígyó hangja, amiről messziről fel lehet ismerni.
Öcsém hosszas keresés után Gödöllőn találta meg a megfelelő motort. Ez még dobfékes elől, 1992 –ből. Óra szerint valamivel több, mint 25000 kilométerrel egy fiatal női tulajtól, aki szerette és karbantartotta. Nyílván nem ő cserélt olajat és szervízelte, azonban gondoskodott mindezekről, megfelelő szakemberek segítségével (ez később bizonyosságot is nyert).
Ez még dobos elől
Első ránézésre és ráülésre is nagyon jó kis motor. Minden kézre esik, az ülés hatalmas és kényelmes, a láb majdnem derékszögben. Egyedül a kormányt éreztem kicsit közelinek, persze ez megszokható.
Nagy és kényelmes
Öcsém szavaival élve „olyan, mint egy simson" és valóban, pláne a két mázsás Kawasaki után. Kicsi, filigrán, könnyű és jól irányítható, szinte egy helyben megfordul. Az a fajta motor, amire ha ráül az ember, rögtön otthon érzi magát. Mindössze 20-25 kilométert mentem vele és nagyon tetszett. Kezes kis jószág, természetesen nem egy erőgép, az előzéseket meg kell gondolni, viszont bejárni dolgozni, vagy rohangálni vele a városban tökéletes. A fékek jól fognak, az első is könnyen behúzható, a kuplung vaj puha. Percekig kellett szoknom, hogy ne nekifutásból húzzam be, mint a Kawasakin. A váltó simán vált, a fokozatok viszonylag rövidek, nekem kellett volna még egy a végére.
Tökéletes választás
A csomagtartó opcionális, viszont nagyon hasznos. Nem terhelhető a végtelenségig, egy bevásárláshoz viszont pont elég. Esetleg ráültethetjük a kutyánkat harmadiknak...
Csomagnak, kutyának
Ha most kezdenék motorozni, a kis Yamaha jó választás lenne. Mindenkinek ajánlom, aki most vág bele a motorozásba és fellel egy jó példányt. Persze ezek sem mai gépek, így ezt-azt biztosan kell rajta szerelni. Ez a motor is megjárta már a szervizt, olajcsere, kuplung lamella csere ügyben. Ezen felül nem volt még hibája, ami ismerve a típust várhatóan sokáig így lesz még.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tomchy 2012.08.24. 13:42:11
Tomchy 2012.08.24. 13:46:57
Tomchy 2012.08.24. 13:48:45
petersen 2012.08.24. 13:54:21
És nem törlöm! Ezzel is több a komment :-)
Tomchy 2012.08.24. 15:46:51