Több mint kétévnyi hallgatás után nem biztos, hogy a legjobb ötlet életfilozófiai tanácsadásba kezdeni, azonban kell, hogy legyen valami ésszerű (?) magyarázat arra miért kell a felnőtt férfiembernek állandóan azon a bizonyos rossz oldalon állnia. Miért nem jó, hogy van egy motorom, amire annyi munkaórát (és nyilván nem kevés pénzt is) áldoztam, megy-jön, kanyarodik, világít meg minden és erre eladom és ahelyett, hogy kényelmesen hátradőlnék máris másik roller boldog, bár néha bizonytalan tulajdonosa vagyok.

Sokan vallják, hogy az emberiség, a lét, az élet homokos iszapot kavaró sebes folyású folyójának (jaj de szép…) mozgatója a pénz, a hatalom, a szex, a nagy szemű csivavák, a nemtoménmik. Csökött véleményem erről az, hogy az ami mindent mozgat épít és felborít az nem más mint a vágy. Vágy a szerelemre, a birtoklásra, a hatalomra, hogy csak nekünk legyen, hogy minket szeressenek, becsüljenek, tiszteljenek, stb. És amikor a vágy megjelenik, akkor a racionalitás bezárhatja a boltot. Nincs menekvés és olyan gyorsan pattanunk fel a szopórollerre, hogy azt bármelyik állórajtos motorversenyző megcsodálhatná. Agyunk mindeközben természetesen tiltakozik, bár hangja csak nagyon messziről, valahonnan egy feneketlen kút mélyéről hallik, és mire a felszínre érnek a hangfoszlányok, már nem tudja az ember mit is hall (elég vagy még?). Aztán persze nyugszik a beteg, elillannak a hormonfelhők, letisztul a helyzet és szembesülünk a valósággal. Agyunk pedig kimászik a kútból és megveregeti vállunkat: én szóltam…

Első motoromat (Mz-ETZ 125) 17 éves koromban kaptam. Azóta volt még 4 másik, egy Mz-250, Honda Ft 500, a Jawa majd a Kawasaki. Vagyis eddig nagyjából 4-5 évente cseréltem motort. Mindegyiket én szereltem, csak ha elakadtam, vagy speciális munka esetén kértem a közönség segítségét. Szerettem mindent, és persze mindig volt olyan is, hogy kiviszem a rétre, és meggrillezem. És hiába volt alattam, ment és pöfögött és jó volt, amint megláttam egy másikat kész, vége, nem volt menekvés, kellett, akartam. És indult újra minden….

És tavaly ősszel újra indult minden, amikor a hahun megláttam ezt/őt:

Gyári fotó. Majd készítek sajátot is

 Suzuki AN-400. Burgman, burgi, burgonya, krumpli. Ki-hogy ismeri. Első széria ugyan, de már 2001 –es (még karburátoros, 2002 –től jött az injektor). A hátsó rész kialakítása miatt ezt a típust mint „merci lámpást” ismerik. Import motor, 26.000 km körüli óraállással, tőlem 20 percre. Képek alapján szép volt (mi más lett volna, elvakult voltam). Hogy elmentem-e megnézni? Jó hogy.

Élőben sem volt nagyon más a helyzet. A markolaton, taposókon, karokon szinte semmi kopás. Egyenesen áll és fut. Szinte mindene működik, beleértve a sisaktartó világítást, rögzítő féket, minden visszajelzőt. Amin nem volt száz: az ülésteleszkóp elfáradt, nem tartotta meg az ülést, az akksifedél hiányzott és a bal oldalára már megdöntötték, mert a szélein gyalult (de nem törött) azon az oldalon az idom.

Szépen indul, alapjárat egyenletes (egy henger, kiegyensúlyozó tengellyel). A variátornak nincs hangja sem álló helyzetben, sem menetben. Ülni rajta olyan, mint egy fotelben. Az ülés hatalmas, a deréktámasz állítható, a kezeim kényelmesen nyújtva, a tükörből mindent jól látni. A fék szuper (a hátsó fékkel az első is működik), ezt olvastam is róla. A kis kerék miatt is kicsit ugyan pattog, de nem vészes csak szokás kérdése. Olajfolyás sehol, a tárcsákon semmi perem, a gumik még sokáig bírják. A siskatartó kopottas ugyan, de nem repedt vagy törött, benne ott van a gyári szerszámkészlet (ami a gyertyacsere miatt is öröm, mert hagyományos kulccsal nem biztos, hogy menne a csere). Megegyezünk az árról, lefoglalózom és kb. két hét múlva honosítva, rendszámmal, friss műszakival át is vettem és irány haza. Áj tink, dizíz dö bigining ov dö bjútifúl frenccsipp. Or not….

Kb 25 kilométert kellett megtennem hazáig. Kifordultam az eladó utcájából, 500 m múlva lámpa, motor leáll. Indítanék semmi (próba során ezzel nem volt gond). Hívom az eladót, 5 perc és ott van, bikázzuk, semmi, csak az indító relé kerreg. Vissza az eladóhoz(nak). Még vagy 4 nagyrobogót árul az egyik akksiját áttesszük, az indítás probléma mentes és gond nélkül haza is értem. Ezután természetesen olajcsere (váltóműben is), szűrők, gyertya. Ülésteleszkóp és akkumulátor fedél lett a burgmanbázistól, más hibáját nem találtam.

Aztán ezt a nem indulok dolgot még eljátszotta kétszer tavaly, és idén egy nagyobb kör alatt, amikor Abonyból kellett egy bebikázás után lámpa nélkül hazajönnöm. Első kilkkre annyi kiderült, hogy 50-60 kilométerenként esik meg a baj. Vásárlás előtt áttúrtam a netet, hogy minél többet megtudjak erről a motorról. A legtöbben szeretik, mert nagy és kényelmes (bár a sok idom miatt olyan mint egy vitorla). Oda kell figyelni ennél a szériánál az olajfogyasztásra és gyenge pontja a töltés illetve az elektromos csatlakozók összeégése.

Akkumulátort vettem újat (be volt tervezve, mert ki tudja mit élt át az előző), de ez a nem indulás rávilágított, hogy más a baj. És ez pont Abonyban derült ki, mivel egy autóvillamossági szaki segített beindítani a motort (amit ez úton is köszönök) és mérte be a töltést. Ami nem volt. Alapjáraton 12 V alatt (itt még a régi akksival) és nem emelkedett fel a fordulat növelésével.

Ennek lehetséges okai a gyári szerelési könyv szerint: generátor, feszültség szabályzó, indító relé érintkezői. A könyv szerint a generátor csatlakozója az sisaktartó alatt van. A sisaktartó kiszereléséhez kb 2 óra kellett elsőre és kiderült alatta csak a központi vezérlő egység van, semmi más. Sebaj, legalább már tudom, hogyan megy a kiszerelés, ugyanis ha kiég egy hátsó izzó, akkor megint szerelhetem ki az egészet. Az a csatlakozó amit kerestem a jobb oldalon, az oldalsó-alsó idom mögött volt amit 5 perc volt leszedni. Ideges voltam? Á, dehogy!

Azt írták itt lesz… 

…de itt volt

 Elő a multimétert, beméretem a generátort, a három fázisnál 56 V felett kell lennie a feszültségnek emelt fordulaton. Ellenállást is mértem, a fázisok között és a fázisok-test között. Ezeket is kimértem és gyári volt minden érték, ami öröm, mert a generátort kiszedni nem kis munka és bontva is 30 eFt fölött van az ára. A feszültség szabályzót bemértem (ehhez ez elejét kellett lebontani), a benne lévő diódák nyitóárama is az előírtak szerinti volt, ebben sem volt hiba (ez csak cserélhető, bontottan az ára mint a generátoré, de létezik új is „nyolcvanér”). A youtube tele van a bemérésről szóló videókkal, így ez a munkafázis sem okozott gondot.

Az indító relénél sem találtam hibát. A két fő kábel tökéletes, a relébe csatlakozó négy kábel érintkezőjéből kettő kicsit égett volt, de egy pucolás segített. Legalább is azt hittem. Mert mint kiderült, nem csak az érintkezők égtek meg, hanem a csatlakozó műanyag része is. Ez azért gáz, mert így az érintkezők nincsenek a helyükön, nincs rendes kontakt, nincs rendes töltés. Kár, hogy ez két hét, munka után éjszaka 3-4 órás a 3 fokos garázsban töltött gang-bang party keretében derült ki, amikor már harmadjára szereltem szét és mértem be mindent és nem találtam hibát. Kipróbáltam még azt is, amit az index Burgman fórumán olvastam, és egy tatabányai szaki ajánlotta: összekötöttem egy közvetlen vezetékkel a pozitív akkusarut a feszültség szabályzó pozitív érintkezőjével. Ekkor volt töltés, és mivel más ötletem nem volt, maradt a kontakt hiba, mint kisördög. Így kínomban elkezdtem a csatlakozókat megmozgatni, miközben járt a motor és a feszültség szabályzót figyeltem amit az akksira kötöttem. És amikor az indító reléhez értem, tadááááámmm! Megmozgatom van töltés, elengedem nincs töltés.

Az elől lévő négy kis érintkező volt bajos. Pontosabban az „anyás” része

 Lehetőségek: kábelköteg csere (háhülyevagy?), a csatlakozó cseréje (ehhez jó kábelköteg kell, jó csatlakozóval) vagy a csatlakozót levágni és külön-külön a négy csatlakozót újra cserélni. Igen, eltalálták ez utóbbit választottam. Négy érintkező, zsugorcső, 20 perc munka (a kábelek bekötési sorrendjére figyelni!), próba. Indítok a feszültség leesik, majd amikor beindul a motor egyből felmegy 14,5-14,7 V–ra. Lámpa rá: 14,5 V. Távolsági, féklámpa, irányjelző, kürt: 14,4-14,5 V. Örömbódottá.

A történethez tartozik, hogy beépítettem a hűtőfolyadék fedélbe egy feszültségmérőt (és ha már szét volt szedve az eleje, egy 12 voltos aljzatot is), hogy menet közben is lássam mi a helyzet. Azért ide, mert itt volt hely és ha nem lenne rá szükség akkor nem kell az egész idomot cserélni, csak egy kis műanyag lapot. (Mert töltés visszajelző kontrol lámpa ugyebár nincs ezen a csodán, sem olajnyomás visszajelző. Minek is. A 30 éves Kawasakin bezzeg…)  

Gyújtáson, felkapcsolt lámpával...  

…itt már jár a motor

Hogy eztán mi lesz, kiderült. Ami eddig hiba volt, az megszűnt, 150 km óta semmi töltésprobléma. A feszültségmérő működik, a visszajelzés tökéletes. Nyilván kell pár ezer kilométer, hogy biztosat lehessen mondani. Addig is előre, itt a tavasz, mindenki nyeregbe!

ui: most látom, hogy ez a 100. poszt. Köszönet annak aki olvasta, és annak a (b)írta! :-)