Korábban említettem a Belsőséget, ahol igazán azokat a posztokat szeretem, amiben sok-sok kép van. Olyan ez, mint az erotikus magazin: a képek magukért beszélnek, nem is kell a szöveg, az csak akadályozza a vizuál anyag agyba áramlását.
Így hát, az erotomán olvasók kedvéért, jöjjön a lényeg, a vizuális orgazmus, ha nem akarják, innen már nem is kell scrollozni lefelé, nem lesz több kép.
A megvétel óta, talán most látni először, hogy milyen is lesz az összkép. Ha gondolják, nyomtassák ki a képet, rajzoljanak rá dobot és sárvédőt, egy lámpát és alacsonyabb kormány, és kész is. Így leírva gyorsan megy, azonban van még mit alakítani.
A tankot a neten vadásztam, alig volt több 2000 forintnál. A hülyének is, szokták mondani, hát még nekem. A tanksapkának nincsen kulcsa ugyan, de van ügyes szaki a környéken, aki majd megoldja okosba’. Szerencsére nem kellett átalakítani, a vázon egy kis hegesztés – már megint – illetve az ülés lapját kellet rövidebbre vágni, és fent is volt. Mivel azonban hosszabb, mint az eredeti, elől a kormánytartó csavar beleér a tank szélébe, így ott is alakítani kell egy kicsit. Olyan ez a motor, mint a mesebeli sárkány, aminek egy fejét levágva, három másik nő ki. Egy problémát megoldok, van helyette három másik…
A jövő héten megérkezik a láncvédő is, ami egy Balkanról jött le. Azt kell már csak kicsit átszabni, és felrakni. Ha az is megvan, akkor lehet mindent szétszedni, a kerekekből kivágni a küllőket, kiszedni a blokkot, stb, stb. Időközben pedig szétszedtem a porlasztót, és beáztattam brigéciolba. Az jól elvan egy darabig, közben rendesen leszabom az üléslap szélét, és csoportosítom a tisztításra váró alkatrészeket.
Két pakkot fogok összerakni. Egyik a kézimunkás – ha már erotikus magazint emlegettem – drótkorongozós, beáztatós, sikálós, másik a nagyobb darabos, aminek homok kell. Bár nem készítettem ütemtervet (nem hajt a tatár), azonban nagyon remélem, hogy áprilisra sikerül a szinterezett alkatrészekkel elkezdenem az összeszerelést. Ehhez kapcsolódva lehet összeírni a millió fajta csavart, amire majd szükség lesz. Szerencsére barkácsáruház van a városban – a P betűs is, nem csak Obi Van Kenobi – így felelevenítem a kapcsolatomat az eladókkal, régebben úgy is előre köszöntek.
Esetleg veszek egy kisebb csavarüzemet. Ki tudja, jól jöhet az még a válság után.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.