Petersen's bikes

Jawatól a Romsonig

Címkék

Bessy (4) börze (6) burgman (4) cb500 (1) csomagtartó (1) fényezés (12) gumiabroncs (1) gyújtás (3) jawa (50) katana (1) kawasaki (13) kerék (6) kipufogó (5) króm (1) matchbox (2) matrica (2) miskolc (2) motorblokk (10) mz (1) olaj (2) romet (17) sr125 (1) tank (1) történelem (1) ülés (2) váz (22) vezeték (4) video (5) yamaha (1) Címkefelhő

2009.09.13. 16:53 petersen

5093

    Hónapok óta készítem a motort, és még azt sem tudom, hol a vége. Szeretném, ha jövő nyárra már lovagolható lenne, erre azonban sajnos nem sok esélyt látok. Hobbi ez, amit szabadidejében művel az ember, abból pedig keves van. C’est la vie, nem panasz, majd alakul.

   Viszont jó látni, ahogy a hazai szakiknak hála, szebbnél-szebb motorok készülnek, és látnak napvilágot. Jó tudni, hogy ilyen sokan művelik ezt a sportot, és öröm, hogy egy-egy motor felújításával és bemutatásával ezek a gépek ismét előtűnnek a feledés egyre bozótosabb és egyre sűrűbb erdejéből. Tessék csak megnézni a szocimotorost, vagy elolvasni a motorépítő bajnok legújabb gépéről készült írás, vagy az újra hadrendbe állított, és napi használatban lévő Pannónia történetét. És ki tudja, hány és hány műhelyben reszelnek hasonló gépeket, nap mint nap, hosszú órákon keresztül.

Ez úton is felajánlom, hogy akinek van valamilyen felújított, átépített szocreál, esetleg jó pár évtizedes „nyugati” motorja (vagy tud ilyenről a környezetében), és van róla fényképe – esetleg az elkészültéről is – akkor küldje el nekem, és időről-időre bemutatok egy-egy ilyen csodát, itt a blogon. Szóval: elő a garázsokból, fészerekből a vasakkal, le a ponyvát a balkonon letakart kincsekről! Várom a képeket és a sztorikat!
Elég hangzatos lett az eleje, lássuk hát, hogy mivel ütöttem el a szabadidőmet, az elmúlt hetekben:
Első és legfontosabb: a deklik. Ha emlékeznek, Lacinál hagytam mind a kettőt, hogy políroztassa fel, legyen szíves. Nos, két napi előkészítés – amit ez úton is köszönök neki – és a gépi polírozás után, íme az eredmény:
 
Nem, hogy szép, egyenesen gyönyörű. Felhoztam a lakásba, és betettem a fürdőszobába. Nem kell többé tükör, ebben még az arcom is szebb, és kitűnően tudok benne borotválkozni. Ami pedig a látványon is túl tesz, az a felület minősége, és tapintása. Nem vagyok fetisiszta, és nem gerjedek be a motoralkatrészektől – legalább is „annyira” nem – ezt azonban sokáig simogattam. Érezni, ahogy szinte atomi szinten sima a felület. Egy gondosan elkészített síküveg felülete ehhez képest ráspoly. Jó lett, na.
Elkészült a hátsó kerék, amit már sikerült kicentíroznom. Nem volt egyszerű a dolog, mivel az utángyártott ráf, a hegesztésnél kicsit ütött. Egy-két órás pörgetés, küllőanya tekergetés, és állítgatás után azonban jó lett, és fel tudtam rá tenni a gumit is. A fogaskereket is rárakva pedig maga a tökély.
 
A másik kerék viszont nem akart alakulni. Nyolcas az nincs benne, ami rosszabb, hogy üt. A küllőzést átnéztem, azzal nincs gond. Valószínűleg az összerakáskor nem egyenletesen húztam meg a csavarokat, és elment a kerék közepe. Majd fellazítom mindet, és elölről kezdem, hátha. Ha ez sem jön be, akkor elviszem ahhoz a szerelőhöz, aki az Mz kerekét is átfűzte anno. Remélem, még rendel az öreg.
Sokáig nézegettem, és elmélkedtem, hogyan is kellene, és most belevágtam az ülés kialakításába. Több lehetséges kialakítást is feltúrtam a neten, és egy viszonylag könnyen kialakítható, egész felületében bőrrel – műbőrrel – borított változatnál döntöttem. Valami ilyesmit szeretnék a jelenlegiből kihozni.
 
A Jawa ülése egy fém lapra ragasztott, itt-ott üreges habszivacs alap, rajta egy igen tartós, annál ridegebb műbőrrel, inkább vastag műanyag fóliával. A szivacs és a huzat ment ugye a kukába, a lap pedig át lett szabva - a Kawasaki tank miatt – majd le lett szinterezve a vázzal együtt. Erre került most rá egy 4 cm vastag, lépésálló hungarocell lap. Bármelyik barkács áruházban kapható, több vastagságban, táblánként pár száz forintért. Nekem elég volt egy tábla, amit egy univerzális erősragasztóval – a nevét nem írom le, nem szponzoráltak – rögzítettem a fém laphoz.
 
Erre – az ülés végére – jött még három réteg. Ebből kell majd kifaragnom az ülés „púpját” egy jó kés, némi ráspoly és csiszolópapír segítségével.
Az első lépések során bevetettem az igazi ezermester nélkülözhetetlen kellékét, a mindig tettre kész konyhakést. Érdekes, feleségem szereti, amikor lenyúlom a konyhai eszközeit, mert ilyenkor mindig kiélezem az általam használt késeket. Én gyorsan végzek, mert éles a kés – naná, múltkor is kellett, aminek élezés lett a vége – ő meg örül, mert élesen kapja vissza. Az élet örök körforgása, csak a fém kibírja.
A „púp” kifaragását majd valami zárt helyen kell, hogy végezzem, nem biztos, hogy a szomszédok örülnének az erkélyről rájuk hulló apró golyócskáknak. A havazásnak még nincs itt az ideje. Utána jöhet az ülőfelületre egy kis szivacs, a szabásminta, majd az üléshuzat elkészítése.
És, hogy honnan a cím? Nos, a blog beindulása óta, pár nappal ez előtt megvolt az 5000. oldalletöltés. Köszönet az Olvasóknak!

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: ülés jawa


A bejegyzés trackback címe:

https://caferacer.blog.hu/api/trackback/id/tr771379247

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.