Korábbi motor/bicikli/autó/tankhajó szereléseimre visszagondolva, eszembe jutott, hányszor gondoltam magamban egy-egy hosszúra nyúlt, sikertelen szerelés alkalmával: szétverem, felgyújtom, elásom. Olyan cifra kifejezéseket alkottam – valós és teológiai szereplőkkel, családon belüli intim kapcsolatokkal és foglalkozásokkal – hogy a legedzettebb, szódás-kocsit húzó ló is pironkodva sütötte volna le a szemét. Nem mondom, hogy mára tíz Buddha bölcsességével és türelmével bírok, korábban azonban többször fantáziáltam géphalálról, lelki szemeimmel látva a több tonnás prés nevelő hatását. Aztán persze lenyugodtam, átgondoltam, megoldottam, örültem.

 Jelenlegi, harmadik műszakban folytatott felújításom minden eddiginél nagyobb és aprólékosabb. Több olyan feladat is adódott – és még biztosan adódik - amit tudás és/vagy megfelelő gép hiányában nem tudtam önállóan megoldani. Elmentem hát országot látni, felkutatván az legjobb mestereket, szíveskedjenek vala segedelmemre lenni, az nagy önjáró gép feltámasztásában.

 Most, hogy a vége felé járunk a folyamatnak (remélhetőleg) - és amíg a gyújtással és a szikrákkal küzdök – megemlíteném a munka hőseit. Jöjjenek tehát a mesterek, illetve azok akik így vagy úgy segítségemre voltak az eddigi munkák során. Köszönet nekik, nagy szerepük van abban, hogy eddig nem álmodoztam géphalálról. (Próbáltam nagyjából időrendbe szedni, bár leginkább „ahogy eszembe jut” a sorrend).

 

·         Edina és csapata hámozta le homok- és gyöngyszórással a régi festéket a vázról és részeiről, valamint az évtizedes koszt az alumínium alkatrészekről,

·         Zolika feketített be mindent a kispesti szinterező műhelyben. Remek és igen fontos munkát végzett,

·         Janik Laci, akit a blogon keresztül ismertem meg, és intézte részemre a polírozást és a krómozást, nem kevés szabadidőt áldozva erre,

·         Zirig Árpád, a totalbike.hu újságírója, aki jó ideje nem csüggedő figyelemmel van a blogom iránt és rendszeresen ellát minden féle jó tanáccsal,

·         az ismeretlen pilisi polírozós szaki, aki tükröt készített a deklikből,

·         ifj Kánya Zoli, a szolnoki veterán börze szervezője

·         tápiószelei Gumibázis, ahol új papucsokat kapott a motor,

·         kollégám Sanyi, az Aranyszerszám megalkotója, sok apró de annál fontosabb művelet segítője,

·         a centrikus világok ura, a tüte és a kormányvég megalkotója, a dobok felszabályozója Ervin,

·         a púp megalkotója Szekeres Gábor,

·         Rácsz Pisti, aki rendbe tette az ülést a kárpitozással,

·         Fehér Holló motoros bolt, alkatrészek (többek között kerekek, küllők),

·         Bembo motor, e-motorparts, a neten rendelt alkatrészek szállítói,

·         vatera, minden limlom univerzuma,

·         Kindernay József alkotta meg a motor új ruháját a fényezéssel,

·         Digitalzone, a matrica készítője.

 

 Két fő támogatót a végére hagytam, mert külön köszönetet érdemelnek. Az első a családom, akik elnézték/nézik nekem, hogy nem kevés időt, pénzt és energiát áldoztam a motorra. Türelemmel viselték az éjszakázásokat a garázsban, észrevételeikkel, javaslataikkal lektorálták a blogot. Jár nekik a szűnni nem akaró ütemes taps.

 A másik gang, akiknek szóljon a hurrá: a Blogolvasók és Kommentelők tábora. Az eddigi több mint 42.000 oldalletöltésükkel és hozzászólásaikkal érthetővé tették számomra, hogy érdemes csinálnom, van kereslet a szent őrültség ezen változatára.