Fene vinné, itt van augusztus vége. Elrepült ez a nyár is gyorsan, észrevétlenül. Ilyenkor szoktam kivenni éves, jól megérdemelt (muhaha) szabadságomat. Rendes ember ilyenkor hátára veszi a családját, és leteszi valami trópusi helyen, vízpart mellett. Erre most nem volt lehetőségem, így maradt a családfa körbelátogatása. És mivel erről itt írok, sejthető, hogy motor is keveredett a korpa közé.

Nem egyszerű kb. 1 hétbe mindent besűríteni úgy, hogy jusson idő mindenkire, illetve mindenre, amit eltervez az ember. Össze kellett hangolni sok mindent, dátumokat, időpontokat, helyeket. Tisztára, mint egy kalandregényben. És ahogy lenni szokott, ilyenkor bejön még egy-két dolog, amit intézni kell.

Az első napok a pakolással, akklimatizálódással, készülődéssel teltek. Induláskor bepakoltuk a fél házat. A kocsin fent a csomagtartó, azon Máté régi ágya, amit eladtam a neten. A csomagtartó teli, még a hátsó üléssorra is jut bőven a csomagokból. Irány Debrecen. Ott alvás, Máté maradt a nagyszülőknél pár napra, nekünk pedig tovább Pécelre. Kiságy le. Az adásvétel gyors, mehetünk tovább. Esztergomban várnak Öcsémék, egy kis lazításra.

Este 6 óra, mire a Szamárhegyen megállunk. Gyerekkorom óta járunk ide, de még ma is lenyűgöz a Dunakanyar látványa és hangulata. A hegyeken elterülő erdők élénk-zöldje, a Duna illata a völgyben, reggelente a hegyekből felszálló pára apró felhői. Ilyenkor a legjobb dolog, ha az ember reggel kisétál a kertbe pizsamában, papucsban, kezében kávéval és engedi, hogy a hegy és a környék magába szippantsa.

Sajnos csak bő egy napunk maradt, amit itt tölthettünk, az azonban mindennél többet ért. Jókat ettünk, beszélgettünk, volt kutyafürdetés a Dunában, séta a hegyen, délutáni szunya a hűvös szobában. Így ugyan kimaradt mind a debreceni virágkarnevál, mind a 20 –i tűzijáték, azonban nem bánom.

Másnap egy remek ebéd – hagymaleves pirítóssal és sajttal, rakott krumpli, thnx Szimi – és egy kis csendespihenő után elindultunk haza. Azaz még előtte Pesterzsébetre, Zolikához, leadni a maradék vasat (első lengéscsillapító alja, hátsó teleszkóp, akksitartó), amit feketére fog majd lefújni. Onnan pedig irány Pilis, Lacihoz, akivel a blog hozott össze.

Az oldalstatisztikát nézve van egy nem túl népes, de annál kitartóbb olvasói táborom (Nekik ez úton is riszpekt), akik a kezdetek óta figyelemmel kísérik a ténykedésemet. Amióta nem szét, hanem össze felé szerelek, kicsit több a komment és az e-mail. Sokan adnak tanácsot, vannak, akik tetszésüket fejezik ki, mások pedig segítséget kérnek valamilyen témában. Lacival ez utóbbi ügyben keveredtem össze.

Van egy 350/634 –es motorja, amit nem olyan régen a főtengely hibája miatt - a dinamó forgórésze ütött, ami belevert az állóba, így nem volt töltés -, darabokra szedett, mondván, ha már nekilát, felújítja rendesen. És a darabokra szedést értsék szó szerint. Ha én atomokra szedtem a motort, ő fogta a flexet és atomot hasított. A házuk egyik helyiségében, több négyzetméteren hevert a motorja.

Nappal ő is dolgozik, majd család és végül éjszakára marad a motor. Van, ami ez idő alatt már elkészült, ilyen a váz, amit szép matt-feketére porszóratott.

Vagy például a blokk, valamint a két oldaldekli, ami sosem látott fényében ragyog, Laci és egy helyi szaki munkájának köszönhetően. Laci az alapokat csinálta meg, apródonként haladva dolgozta meg a fémet, míg el nem tűnt minden karcolás és felületi sérülés. Onnan pedig jöhetett a vászonkorong és a polírgyanta. A végeredmény azt hiszem, nem szorul magyarázatra.

És itt jött a segítség (KGST). Én nála hagytam csinosításra a két deklimet – amit korábban nem tudtak megcsinálni – ő pedig elmagyarázta, hogy miként lehet 12 voltosra alakítani a Jawat. Valamint adott egy doboznyi alkatrészt, amit nikkeleztetni szeretne. Ezeket a héten leadom, és remélem hamarabb meglesznek, mint azok amiket én adtam oda annak idején bevonatni.

Amikor elkezdtem, nem gondoltam volna, hogy ez a kis blog mennyi mindent megváltoztat majd. Nem csak rendszeres elfoglaltságot ad, hanem emberekkel hoz össze, és megismertet számtalan „szent őrülttel”, akiktől sokat tanulhatok, és talán segíthetek is nekik ebben-abban.