Higgyék el, van valami kellemes vadromantika abban, amikor az ember – a „férfiállat” – munka, család, kutya és/vagy tanulás után, már-már teljes kómában magára húzza a szerelő gúnyát és elvonul a garázsba/pincébe/teraszra/sufniba (a megfelelő rész aláhúzandó) motort szerelni, éjnek-évadján. Bágyadt tekintettel, nehézkesen mozgó kezekkel alakítani a gépet, lassan, aprólékosan alkatrészről-alkatrészre haladva. Odakint már minden csendes, idebent pedig csak a villáskulcs cseng néha-néha, ahogy földet ér.
Kicsit bonyolultan alakult a hetem, így nem mindig volt érkezésem szerelni, amikor mégiscsak eljutottam a pincébe, órákat töltöttem el úgy, hogy észre sem vettem: lassan itt a másnap.
Próbáltam kicsit összekapni magamat, és egy-két régóta húzódó ügyet elintéztem, ami nagyban hozzájárult az összkép javulásához. Adva volt ugye egy roller, aminek egy lába volt. A másik lába is megvolt már, csak mezítlábasan, gumipapucs nélkül. Ütött szegény, volt benne sok-sok nyolcas, amit nem tudtam kiradírozni. Eddig. Hiányzott egy állvány, amibe a kereket befogva, lehetett volna centírozni. Mivel a váz a közép állványon állt, adva volt a helyzet. Első kerék ki, motor letérdel, feneke az égnek. Hátsó villába a másik kerék be, és indulhat is a móka. Szükség volt egy jelölő eszközre (alkoholos filc), egy 5-ös villáskulcsra, és egy kis türelemre. Kerék megforgat, majd egyik oldalon és a másik oldalon is, a villaszárra rakott filccel bejelöltem, hol kell a küllőanyákon állítani. Baloldal, jobb oldal, szépen felváltva. A filc jó szolgálatot tett, szépen látszódott az ütés helye. A jelölés oldalán kiengedtem egy negyed fordulatot az anyákból, a túloldalon ráhúztam ugyan ennyit. Filc csavarlazítóval lemos, új pörgetés, akár a Szerencsekerékben. A helyzet javult, nosza új jelölés. Fenti lépéseket elismételtem vagy ötször, és az eredmény egy csodás, központosan futó kerék. Már csak papucsot kellett húzni a lábára, és mehetett is a helyére.
Azaz mehetne, de amikor beraktam a hátsó kereket a saját tengelyével, akkor az első kerék az első tengellyel – ami pár hónappal ez előtt, jó néhány alkatrésszel együtt, fényesítve lett - nem ment a helyére. A csapágynál megakadt, nem mozdult tovább. Kitalálják? Igen, a nikkelezés. 0,02-0,03 mm elég, hogy a tengely ne menjen a helyére. No klassz, akkor irány Ervin az esztergályosmester, majd szépen leszedi a nikkelezést és ripsz-ropsz kész is. Ja, ahogy azt én elképzelem. Merthogy: ilyen kis „vastagságot” leesztergálni egy hagyományos esztergagépen nem lehet. Ha meg többet szed le, akkor a tengely lötyögni fog a csapágyban. Marad a csiszolás, két durvább csiszolókővel. Másnapra meg is lett, egy Boci csokiért cserébe. A két kerék végre a helyén van, mehet be a blokk.
Szépen előkészítettem mindent a szív-beültetésre. A beteg türelmesen várt, az élet-funkciói illetve az életre való esélye egyre nagyobb, a nővérke megtörli gyöngyöző homlokomat: mehet. Emelés, igazítás, derekam sajog, nem jó. Törlést, újra. Emelés, mozgatás, bent van! Vérnyomás, oxigén szaturáció normális. Csavarok elöl rendben, hátul rendben. Elől félig meghúzom mindet, épp csak annyira hogy még tudjam mozgatni a blokkot. A blokk hátulján, alul van egy hosszú imbusz csavar, arra is rákapatom az anyát. A felső blokktartó tengelyhez vettem korábban 10*1,25 –ös anyákat, azokat is felrakom. Raknám. Szorul. Mind két oldal. Kitalálják? Igen, a nikkelezés. Akkor újabb kör Ervinhez, hátha van menetmetszője, amivel a menetről levakarom a nikkelt. Hát persze, hogy nincs… Marad a tűreszelő. Szo-szo, pár óra reszelés és alakult a dolog, a tengely a helyére kerül, gyorsan fel a tank és az ülés. Csukott szemmel párat hátra lépek, 3, 2, 1, TADAAAAM!!!
Korábban láthattak egy hasonló képet, van változás, valljuk be őszintén. Hát ha még színe és kormánya is lesz!
Apropó kormány: az első villaszárakat a felső kormánykifliben egy-egy nagy csavar rögzíti. Először arra gondoltam, hogy ezek helyett készíttetek két olyan csavart, amiknek hengeres a teteje, és arra rakom rá a kormány-csutkákat. Ezt végül elvetettem, mert nem láttam túl stabilnak a dolgot (mintha a csavarra rakott villáskulcsba kapaszkodnék). Viszont korábban átnéztem pár képet, amin a felső kormánykifli alá rakták be a csutkákat. Stabil, jól is néz ki, és nem is nehéz megoldani. Nosza, próba. Játsszuk el, mi lenne, ha ... Valami ilyesmit kell elképzelni:
Megvannak a régi lámpatartóból a hengerek, azokból kell leszedni a csutka magasságát. Kell egy közdarabot esztergáltatnom a csutka és a villaszár közé – mivel a villaszár véknyabb, mint a csutka belső átmérője – és meg is vagyunk. Nem mondom, ad egy alap testhelyzetet, de mivel idom nincs, 200 felett már előnyös lesz a fekvő testhelyzet. J
Végezetül néhány apróság, levezető testmozgás gyanánt. Felkerülnek a középállvány ütköző-bakjai, helyén a baloldali dekli, az oldal-kitámasztó, és felirkáltam pár, pótlásra váró dolgot. Vállveregetés, összepakolás, lakat becsuk, villany lecsuk.
A hét elején vettem alumíniumot a tütéhez. Most meg lehet közdarabot is gyártatni a kormányhoz. Sok Boci csokiba lesz ez nekem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.