Jó-jó, megint oda voltam sokat, tudom. Így alakult, nézzék el nekem, igyekszem behozni a lemaradást. Mentségemre szolgáljon, hogy alkatrészekre várok, és ha minden megérkezik ismételt hipertér-ugrásra lehet majd számítani. Különben is, a héten én is azzal voltam legjobban elfoglalva, hogy on-line kísérjem végig a Domsjö-Expressz útját. A fél világ figyeli most Totalcar –os fiúkat, az őrölt ötlet megszületésétől kezdve a nem normális dán kamionoson át, a trélerre rakott Tevén (Ponty) keresztül. Ha minden igaz, ezen sorok írásakor már valahol Európában bolyonganak, és remélhetőleg hamarosan átlépik a magyar határt, vagy legalábbis ami valaha az volt. Lehet felkészülni a több oldalas Csík postokra, addig azonban próbálják meg velem beérni.

   Aki motor/autó/tankhajó/árokásó/atomreaktor (megfelelő rész aláhúzandó) felújításra adja a fejét, bizony-bizony menet közben ki kell, hogy tanuljon néhány szakmát. Autószerelőnek lenni ebben az esetben az alapműveltség része, ehhez társul néhány rokon szakma. Nem árt, ha értünk a lakatossághoz, villamossághoz, festéshez (fényezéshez), valamint otthon vagyunk a házibarkács-művészet, art-deco részén is. Ha mindez megvan, az ember már álmából felkeltve is, ránézésre azonnal megmond mindent egy csavarról, tömítésről, alkatrészről.

   Ahogy haladok előre, én is képzem magam, nem csak a költséghatékonyság miatt, hanem mert ez által elmondhatom: igen én csináltam, kipróbáltam sikerült. Biztosan nem lesz olyan jó a végeredmény, mint a profiknál, egy amatőrtől viszont nem rossz.

  A lámpa felújításánál is több mindent meg kellett oldani, kezdve rögtön a régi gyújtáskapcsoló helyének eltüntetésével (Pannónia lámpa). Nem tudom, ki mit talált volna ki a helyemben, és az alábbiakat ötlöttem ki (kérem az érzékenyebbeket, most ne olvassanak tovább, felkavaró részletek jönnek): a lámpa anyaga a milliméternél is vékonyabb (0,5-0,75?) acéllemez. Ezen elől három kisebb és egy méretes furat van, amibe a gyújtáskapcsoló passzolt annak idején. Mivel volt még egy kis darab alumínium lemezem, ebből vágtam egy megfelelő darabot, és a lámpa belsejének formájára kalapáltam, gumikalapáccsal. Kétkomponensű ragasztóval rögzítettem belülről a helyére, és így a ragasztó kitöltötte egy kicsit a furatokat is.

 

   Ez a ragasztó erős, tartós és száradás után jól reszelhető, csiszolható. Egy napot hagytam pihenni, majd lereszeltem a felesleget, és a nagyobb hibákat kigitteltem, majd egy durvább csiszolópárnával átcsiszoltam mindent. Következő a szóró gitt volt – flakonos kiszerelés – amit vízpapírral csiszoltam simára. Száradás, szóró gitt, vízpapír. Az eredmény egy szép sima felület.

 

 

   A hozzáértők állítják – és én is ezt tapasztalom, bár ettől még nem leszek fényező szaki – hogy a festés lényege az előkészítés. Ha annak megadja a módját az ember, akkor a szín felfújása már nem okozhat gondot. Sötét színnél különösen előjönnek az apróbb hibák, szóval nem árt az óvatosság. Egy fűtött műhelyben fújtam a fel a színt, a pince még hideg az efféle mókákra.

 

 

   Mehet bele a kilométeróra, majd a lámpakeret az üveggel együtt, amennyiben a keret visszajön a krómozótól. A lámpatartó puzzle-t is össze kell még hegesztetnem, a láncvédővel egyetemben. A neten megrendeltem a bowdeneket, csavarokat és a szénkefe tartót, a Vateráról pedig a korábban említett Mz kormányt. Elméletileg pár nap és megérkezik minden, így mozgatható állapotba kerül a motor. Mivel lassan de biztosan melegszik az idő - hamarosan áttolom a motort a garázsba. Ott mégis csak több a hely, van áram, rendes világítás és mindenféle egyéb extra.