Ervin, az esztergapadok Picassója jöhetett szóba, azonban a sör-virslis ünnep és a hétvége miatt kiesett, mint lehetséges műtőssegéd. Ekkor jutott eszembe, hogy egyik jó kollégámnak Sanyinak mintha lenne egy light-esztergapadja, amolyan sebészeti eszköz, amivel igazán apró kütyük is kifaraghatóak.

Sanyi ugyanis amolyan ezermester-fajta. Gépészként végzett, ha jól tudom és világ életében a gépek, autók és motorok határozták meg a létét. Gyártott saját kezűleg lakókocsit, generálozott Trabantot, és újított fel Mz-t - amit még tőlem vett annak idején - amikor nagyobb motorra váltottam. A Hondám házhozszállításában is segédkezett, és jó mosolygott bimbódzó motorisztikus tudásomon, amikor a fordulatszámmérő spirálját gyújtászsinórnak néztem. Mentségemre szóljon, hogy a hengerfejből jön ki a fordulatszámmérő spirál a Honda Ft 500 –nál, innen a képzavar. Hiába, tudásom már akkor is az egeket verte.

Az esztergapadot valahol használtan vette, még akkor, amikor elkezdett a fiával együtt hajómodellezni. Kis elektromos hajókkal szelték a vizet, egy háromszög alakú, a Holt-Tiszán kialakított pályán. Jómagam nem egyszer vettem részt országos versenyeken, mint segítő és körszámláló. Klassz móka, egész nap a jó levegőn, napsütésben számlálni, ahogy a kis elektromos hajók elhúznak az ember előtt többször is a pár perces futam alatt, majd a szünetekben úszni egyet, napon szárítkozni, és kezdeni elölről az egészet.

Szóval Sanyi segített. És megalkotta a csapot, aminek segítségével 10 perc alatt végeztem azzal a munkával, amivel két hete órák alatt nem bírtam.

 

A menet egyszerű volt: a csap ami elkészült kúpos és pár századdal kisebb átmérőjű, mint a csapszeg maga. A tűgörgőket és bezsíroztam, és beraktam a helyükre. A dugattyút óvatosan a helyére illesztettem, a kúpos csapot jól beolajoztam, és a dugattyúba toltam. Mikor ez megvolt, biztos lehettem benne, hogy a tűgörgők már nem esnek ki. Jöhetett a csapszeg, majd a zeeger gyűrűk a két oldalon. Gyűrűk a helyükön, olajozás, henger felrak. Tőcsavarok a helyükre, hengerfej a helyére és tadaam! Kész is van.

 

Jó-jó, egy kis tisztogatás még ráfér, van ott még kosz bőven, de a régi állapothoz viszonyítva így is maga a tökéletes patika, sőt mi több, processzor-készítő labor. Jöhet a kuplung lánc, a lamellák, majd a két oldalon a szimeringek cseréje.

Időközben elkészült az akkumulátor tartó doboz is.

 

Folyamatban a lámpatartó készítése, így ha az is megvan, feladhatok postán egy pakkot a pestieknek, szinterezés céljából. És ha még ez nem elég, a hétre beígérték a nikkelezett alkatrészeket. Remélem, meglesz minden egyes darab, és nem kell nekiállnom vadászni a neten az alkatrészeket.

Lassan, de biztosan haladok, de hol van még a vége?