Biztosan sokakban felvetődött a kérdés, hogy miért költök ennyit – időben és pénzben is – egy „korszerűtlen”, Krisztus előtti időkből származó motorra. Ennyi erővel gyűjthetném egy dunnacihában a felújításra áldozott pénzt, majd egy év múlva, feltépve a varrást, vennék valami jó kis vasat, ócsón, könnyen, gyorsan.
Meglehet.
De akkor hol marad az élvezet? A szerelés, a próbálgatás, a kísérletezés öröme? Az, hogy amikor azt kívánom, bárcsak meg sem vettem volna a motort – biztosan lesz ilyen – akkor a sokadik próbálkozásra összejön, beindul, és működik. Pont ez az, amit a régi – keletei blokkban született – motorokban annyira szeretek.
Ha volt valakinek Mz –je, és emlékszik még a szerszámkészletre, ami a motorhoz volt – ha volt – az tudja: azzal a három villáskulccsal, egy csavarhúzóval komplett generálozást lehetett a motoron végezni. Pontosan ez az, amiről itt szó van: a szerkezet, a gép egyszerűsége, alakíthatósága, sokoldalúsága.
Nézzük csak: a ETZ sorozat a kisebb motorokjaiból – 125 és 150 cm3 – krossz gépek készültek. A 250 –es motorokból sport motorok születtek. Szerintem nem volt olyan példány az országban, amin legalább egyszer ne lett volna sportkormány, rezondob, vagy „peres” gumi. Vagy a Pannóniák: a blokkjuk remekül ment, mint álló motor, illetve gyakran rakták kerti traktorokba is, elhúzatva velük a fél világot. Na és a Jawa természetesen. A választék itt is óriási: chopper, krossz, street. Tovább is van, mondjam még?
Stílusosan egy caferacert, valakinek?
Esetleg egy quadot? Szigorúan - na jó, nagyrészt - Jawaból.
Jó látni, hogy vannak még kitartó, ezernyi ötlettel megáldott szakik, szerte a világban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.