Amennyiben olyan megszállottakkal szeretne találkozni, akik fejből nyomják az összes Pannónia alkatrész-katalógusát, netán jó minőségű alkatrészre van szüksége, vagy esetleg szeret rozsdás vasakkal telirakott almásládákban könyékig elmerülni, vagy csak jó társaságra vágyik, akkor vegye fel a sínadrágját és kabátját, egy jó bakancsot, tárazzon be teával – esetleg pálinkával – és irány az évnyitónak is számító, Alföldi Veterán Börze (winter edition).

   Aki szálingózó hóban, -2 fokban fél napot tölt kint a szabadban, csak azért, hogy apró alkatrészeket túrjon, vagy csak nézelődjön az már tényleg nem teljesen 100, vagy szimplán fanatikus, netalán-tán bolond, mint jómagam. Legyen tél és 5 cm hideg, vagy pirítson éppen ropogósra a nap, börzére járni jó dolog. Nem vagyok egy világot látott ember, azonban minden egyes szolnoki veterán börzét nagyon várok, pláne amióta motorom van. És ez a mostani kereken a 30. volt a sorban. Ismét megismertem pár kedves és segítőkész embert, jót kóboroltam, és persze vásároltam is, na de ezt majd a végén. Most jöjjenek velem egy kis börze-történelemre.

   Kérem kapcsolják be az öveiket, izzítom a fluxus-kondenzátort, beállítom a dátumot, időutazás következik. Célállomás 1999, Magyarország, Szolnok, Holt-Tisza part, az Evezős csárda parkolója. Mintegy 90 lelkes árus gyűlt össze, az első alkalommal megrendezésre került Alföldi Veterán Börzén, egy lelkes fiatalembernek köszönhetően. ifj Kánya Zoltánról van szó, akit bizonyára sokan ismernek, nem csak a környéken és nem csak az országhatáron belül. Mert nagynak lenni, és milyen jól tette, hiszen a börze megmaradt, sőt szépen fejlődött és növekedet, immáron 3 alkalommal van egy évben (február, június, október). Szinte mindig van valamilyen kapcsolódó rendezvényük, mint tavaly októberben a Mini 50. szülinapja alkalmából megrendezett Mini találkozó és kiállítás, a Mini Club Hungary –val közösen.

   11 éve halad hát a szekér, és idén június 6 –n – három napos veterán-találkozó keretében – ismét börze, valamint szovjet jármű és pedálos Moszkvics kiállítás (már közel 30 kisautó lett előjegyezve)

 

   A kisautók felvonulásához megfelelő méretű és korú gyermek-sofőrök jelentkezését várják a szervezők. Amennyiben gyermeke 4-6 éves, kellően talpraesett, képes fegyelmezetten konvojban haladni és természetesen nem fogyaszt alkoholt, akkor kéretik a plakáton lévő elérhetőségeken jelentkezni. Ez úton is köszönet!

   Júniusban tehát ismét börze, sok-sok remek programmal. Jöjjenek el, jobb lesz minden majálisnál! A családot le lehet adni a franciáknak a nagyboltba, esetleg „köszönöm szívem, hogy eljöttünk és ennyit vártál rám” engesztelő túrát lehet tartani a femili-szentörben. A kölköket pedig biztosan nem lesz egyszerű hazaindulásra bírni.

 

   Ennyi sok jóság után, vissza a Jawasakihoz. Nem tudom, ki hogyan csinálja, én börzére listával járok, hogy tudjam mi az, amit vásárolni kell. A lista hosszú, és ismét sikerült egy-két tételt lehúzni róla. Vettem két trafót, tartóval együtt. A mostaniak nem is egyformák, és mivel volt egy kis rángatása a motornak, lehet, hogy ezzel orvosolni tudom majd a problémát.

   A főfogás most egy hátsó lámpabúra volt, eredeti, nem használt, nem karcos, nem beégett, egy szóval: perfect.

 

   Jó és termékeny volt tehát ez a vasárnap. Tovább a Lenini úton várom a jövő hét fejleményeit. A tüte még nincs kész, elméletileg kell még neki pár nap. Az ülést pedig holnap viszem egy „telepbeli” cimborához kárpitoztatni. Utána jöhet a fényezés, elindulok festéknézőbe (drótkerítés-zöldet keresni). Az autó ma sikeresen leműszakizott, 2 évig nem lesz vele gondom.

  Mára ennyi, lámpaoltás, jó éjt!