Több mint kétévnyi hallgatás után nem biztos, hogy a legjobb ötlet életfilozófiai tanácsadásba kezdeni, azonban kell, hogy legyen valami ésszerű (?) magyarázat arra miért kell a felnőtt férfiembernek állandóan azon a bizonyos rossz oldalon állnia. Miért nem jó, hogy van egy motorom, amire annyi munkaórát (és nyilván nem kevés pénzt is) áldoztam, megy-jön, kanyarodik, világít meg minden és erre eladom és ahelyett, hogy kényelmesen hátradőlnék máris másik roller boldog, bár néha bizonytalan tulajdonosa vagyok.
Sokan vallják, hogy az emberiség, a lét, az élet homokos iszapot kavaró sebes folyású folyójának (jaj de szép…) mozgatója a pénz, a hatalom, a szex, a nagy szemű csivavák, a nemtoménmik. Csökött véleményem erről az, hogy az ami mindent mozgat épít és felborít az nem más mint a vágy. Vágy a szerelemre, a birtoklásra, a hatalomra, hogy csak nekünk legyen, hogy minket szeressenek, becsüljenek, tiszteljenek, stb. És amikor a vágy megjelenik, akkor a racionalitás bezárhatja a boltot. Nincs menekvés és olyan gyorsan pattanunk fel a szopórollerre, hogy azt bármelyik állórajtos motorversenyző megcsodálhatná. Agyunk mindeközben természetesen tiltakozik, bár hangja csak nagyon messziről, valahonnan egy feneketlen kút mélyéről hallik, és mire a felszínre érnek a hangfoszlányok, már nem tudja az ember mit is hall (elég vagy még?). Aztán persze nyugszik a beteg, elillannak a hormonfelhők, letisztul a helyzet és szembesülünk a valósággal. Agyunk pedig kimászik a kútból és megveregeti vállunkat: én szóltam…
Első motoromat (Mz-ETZ 125) 17 éves koromban kaptam. Azóta volt még 4 másik, egy Mz-250, Honda Ft 500, a Jawa majd a Kawasaki. Vagyis eddig nagyjából 4-5 évente cseréltem motort. Mindegyiket én szereltem, csak ha elakadtam, vagy speciális munka esetén kértem a közönség segítségét. Szerettem mindent, és persze mindig volt olyan is, hogy kiviszem a rétre, és meggrillezem. És hiába volt alattam, ment és pöfögött és jó volt, amint megláttam egy másikat kész, vége, nem volt menekvés, kellett, akartam. És indult újra minden….
És tavaly ősszel újra indult minden, amikor a hahun megláttam ezt/őt: