Egy hónapja is talán, hogy nem írtam, így hát igyekszem pótolni az elmaradt karaktereket. Közlendőm szerencsére van bőven, próbálok is lassan írni, mert lehet, hogy sokan nem tudnak gyorsan olvasni. (A statisztika alapján van egy pár lelkes olvasó, aki vissza-visszatér, hátha valami frisset talál. És lám megérte (?) várni.)

Míg „távol” voltam, természetesen nem állt meg az élet. Na persze nem surrantak be a pincébe szorgos kis manók az éj leple alatt, majd kalapáltak, reszeltek és csavaroztak, amíg minden össze nem állt. Nem, pedig reménykedtem… Mindösszesen arról van szó, hogy apró, biztató jelei vannak, egy tavaszi (nyári) beindításnak és garázs-befüstölésnek.

A tank effektíve (és volume) készen áll a fényezésre. Sikerült belül kitisztítanom, és felhegesztetnem a tartócsavart. Az elejére a régi szétfoszlott tartógumik helyére találtam végre friss újat (mókusos bolt, csőszigetelő Polifoam), megérkezett a benzincsap is, ami tökéletesen illik a helyére.

 

 

 

A nikkelezésnek hála, korábban csatát vesztettem a blokktartó rúddal szemben. A menet elvérzett a harcban, maradt hát az utángyártás. Egyik este elugrottam aranykezű esztergályosomhoz, és nem kellett csalódnom. A „van-e 25 cm 10-es gömbvasad” kérdéstől, a pontosan leszúrt, menetes végű darabig nem telt el 10 perc, és ebben benne volt az aktuális politikai helyzet megvitatása is. Pénzt most sem fogadott el, maradt hát a tábla csoki, mint konvertibilis fizetőeszköz. Ervin for president! A tengelyt lefestettem, helyére raktam, a blokkot fixre húztam. A jobb oldali deklit hőálló tömítővel körbe kentem, és szintén felcsavaroztam, majd helyére került a berúgó kar is.

 

 

A kipufogók elméletileg táborfalván várják a sorsukat, én meg a kész dobokat. A furulyák készen vannak, a megrendelt kipufogó végek úton, így a harsonának sem kell sok a teljes egyesüléshez.

Az ülés szintén nagyot lépett a reinkarnáció irányába, hogy mint ülés újraszülessen (vannak tárgyak, amiknek nem jön be a Buddhizmus). Bőre ugyan nincs még, púpja viszont igen. Még a hét elején telefonált Gábor - akit már említettem – hogy elkészült az ülés műanyag borításával. Kedves volt, nem csak szépen elkészítette az egyedi púpot, hanem dokumentálta is az utókor számára, a gyártás minden egyes mozzanatát. Aki nézi néha a Discovery Chanell autós-motoros műsorait, azoknak ismerős lehet az egyedi műanyag karosszéria elemek gyártásánál, javításánál is alkalmazott eljárás.

Adva maga az alap, amit még én faragtam ki anno lépésálló hungarocellből. A púp frontjára egy szénszálas lap lett ragasztva, aminek az íve követi a hungarocellét.

 

 

 

Ez után az egész hátsó rész be lett kenve műgyantával. Ez a réteg önmagában még elég rideg, és törékeny, alapnak viszont tökéletes. Felkenés után száradni kell hagyni, majd száradás és csiszolás után lehet ráfektetni a gyantával átitatott üvegszálas rétegeket.

 

 

 

A teljes megkötése után, ezek a rétegek adják a kellő szilárdságot a formának. Így már kellően erős, simán tartja majd a hátsómat, amikor 150 felett a tankra hasalok.

 

 

 

Egy kis glettelés és csiszolás után lehet festeni. Amennyiben tartósan jóra fordul az idő, a tankkal együtt viszem fényeztetni. A szín már adott, az alapanyag adott, így már csak mesterembert kell kerítenem. Addig is intézem a bőrt az ülésre, hogy az is készen legyen.

Amennyiben az ülés-blokk-fényezés triumvirátus elkészül, kilométerekben kifejezhető ugrás teszek meg az elkészülés, beteljesülés, boldoggá avatás irányába.

Az elkövetkező hetekben az aprólékokra próbálok koncentrálni. Úgymint: tüte, olaj a váltóba, kormány, lámpa-lámpatartó, láncvédő és lánc felszerelés, csavarok átnézése, meghúzása, milliónyi apróság beszerzése és beszerelése, meghúzása, igazítása, az elektromos rendszer előkészítése és beszerelése.

Így állunk hát kérem tisztelettel. Na és persze a legfontosabb: XXX. Alföldi Veteránbörze, február 7. Szolnok, Cora parkoló. Közeleg a tavasz!