Nem válogathattam sokat. A lehetséges donorok felkutatása, és eladókkal történt levelezések után – a korábbi 4-5 motorból - két gép maradt. Egyet eladtak már korábban, egy másiknak sokalltam az árát, a harmadik gazdája nem válaszolt a levelemre. A megmaradt kettőből, az egyik Alsónémedin volt, a másik Körösladányban. Elméletileg csak azt kellett eldöntenem, hogy nyugatnak, vagy keletnek induljak. Végül keletnek indultam, mivel a fiatalabb, 350/638 –as Jawa ott volt. Tavaly ősz óta hirdették, 50.000 forintról indult, majd lett az év elején 40.000. Így aztán mivel, szombat délelőttre nem volt program, mi mást tehet egy kisgyermekes család, mint hogy elutazik 100 kilométert, öreg, romos motort venni. Péntekre a kisfiam szeme sajnos begyulladt, így aznap nem is voltunk bölcsiben. Szombatra nem javult a helyzet, így aztán a család otthon maradt, de hogy ne legyek egyedül, elvittem magammal a kutyát, legalább lesz kihez szólni útközben, és megállhatunk kicsit sétálni is a Körösök-vidéken.
Gond nélkül eltaláltam a megadott címre, ahol apa és fia várt. A motor a rendben tartott, takaros családi ház mellett leparkolva. Olyan állapotban, ahogy a képekről és a levelezésből korábban kiderült.
Egy index törött (nem gond, úgyis mindet leszerelem),
az ülés szakadt (át lesz szabva és újra lesz húzva) és a zárja, valamint a kormányzár nincs meg,
a motor alja olajtól és portól saras
és persze mindenhol rozsda és kopás nyomai.
Viszont egyben volt és nem kosárban, egyenesben álltak a kerekek, rendben volt a váz, nem látszódott nagyobb bukás, vagy törés nyoma. Nem vártam többet, ez így jó, úgy is szét lesz szedve atomjaira. Egyértelmű, hogy 26 év – ebből több mint egy évtized a szabad ég alatt – nem múlik el nyomtalanul. Egy kis noszogatás hatására be is indult. A hangja nem rossz, kicsit csörög, de nem vészesen, nem hangos és nem okádja a füstöt. Mehetek vele nyugodtan, bíztatnak, de inkább passzolom, elhiszem, hogy megy. Az árból még sikerül alkudnom, és kérnem sem kell, már mondják, hogy meg van írva az adásvételi, csak a saját adataimat kell bekörmölni. Hiába, rendes - a szó legjobb értelmében vett - vidéki emberekkel van dolgom. Így hát motor és pénz cirka fél óra alatt gazdát cserélt. Kedvesek, segítenek felrakni a futóra, ahol több kísérlet után, végül a megdöntött-beszorított rögzítés mellett döntöttünk.
A bal oldalra így nem dőlhet, mert a másik oldalon van a súly, a jobb oldalon pedig több helyen is ki lett kötve, a hátsó kapaszkodó pedig nem engedi tovább dőlni. Az első kerék beszorítva és kikötözve a sarokba, rángatom, cibálom, csak a futóval együtt mozog a motor.
Mehetünk is haza.
A visszafelé út is simán megy, bár érezni a többlet súlyt. Hiába, a Swift nem egy erőművész, és a rosszabb utakon pattogó futó meg-meg rántja néha. Fél úton egy kis erdősáv mellett megállunk nyújtózkodni, és Bessyvel kölcsönösen körbejelöljük a területet.
Hazaérve lepakolok a futóról. Egy régi épület kis helyiségében lesz a motor. Két kilométer a lakástól, könnyed hétvégi séták fognak eltelni azzal, hogy ebéd után lebaktatok majd összeolajozni magamat. A futót visszaviszem a gazdájának, és valamivel egy óra után otthon is vagyok. A finom húsleves kész, Máté alszik, én meg nézegetem a képeket: mit is vettem…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.