Bizonyára sokan ismerik azokat a tv műsorokat, ahol visítozó tinik csotrogányait, illetve gyanútlan emberek - családtagok, ismerősök segítségével ellopott - autóit újítják fel, az utolsó csavarig. Kétszer húsz perc műsoridő alatt, a garázsban a nagyi pikniktakarójával évekkel ezelőtt letakart, amúgy is már csak szitának alkalmas autó, hipp-hopp frissen fényezett, bőrrel átkárpitozott, kétmillió lóerős motorral megőrjített, guruló audio-vizuális laborrá alakul át, a szemünk láttára.
Ja, persze, muhaha.
Nyilván adva van egy csúcstechnikával, mindenféle szerszámmal és anyaggal felszerelt műhely, és a mindenhez értő csapat, na meg persze az agy maga, akinek a fejéből bolhaként ugrálnak ki az ötletek. Itt azonban természetesen minden le van zsírozva. Jó előre megírt forgatókönyv, előre elkészített anyagok, tréfásnak tűnő, gagmanek által éjszakánként kiötlött poénok (mint az OCC, amiben muszáj üvöltözni, hogy teljen a műsoridő).
Gondoljanak csak bele: mennyi idő egy teljes autó szét-és összeszerelése? A homokfújása, lakatolása, tükörsima fényezése? És akkor még ott a rengeteg apróság, ami menet közben derül ki. Ez hiányzik, azt újra kell gyártani, emez meg nem megy az új alkatrészhez. Na meg a finomhangolás, beállítás, bejáratás. Látványnak természetesen nem rossz, ahogy egy öreg Chevy ismét magára talál a csillogó fényezés alatt.
Ha viszont benne van az ember, egymaga, tapasztalat és jól felszerelt műhely nélkül, kevés szabadidővel, természetesen más a helyzet. Itt lassan megy a dolog, éjszakánként a pincében piszmogva, vagy esetleg hétvégén, amikor a gyermek a délutáni szunyáját tölti, alkatrészről-alkatrészre, elemről-elemre.
Most már építek – azaz –nék, mert a nikkelezett cuccok még valahol kóborolnak – egy-két dolgot azért már sikerült összerakni. Felkerült az adattábla, helyükön a kormánykiflik, új csapágygolyókkal.
Meglepően egyszerű szerkezet ez a fajta Jawa, a Csepel félverseny (Apolló) bicikli ehhez képest egy atomreaktor bonyolultságával bír. Beszereztem fél mázsa csavart a leggyakoribbakból (M6-M10), és amit lehetett felraktam, csak hogy ne legyen annyira kopasz a váz.
A vaterán múltkoriban rendelt hátsó teleszkóp pár is megjött. Egész jó állapotban van, nyílván nem ette a rozsda évtizedeken keresztül. Sikerült teljesen szétszednem, törés és maradandó károsodás nélkül. Maga a rugó sem rossz, a krómot már itt-ott ledobta, de legalább nem mart a rozsda krátereket az anyagba. És itt jön az, amit a legelején említettem. Csak a két hátsó teleszkóp közel 60 alkatrészből áll.
Mindent szépen szétszedni, fényképezni - hogy ne legyen gond az összeszereléssel - majd festeni, krómozni, összerakni. Én akartam, persze rendben, ez az aprólékos buheramátrix azonban elég időt rabló, és sok türelmet igénylő dolog.
Összeraktam az első és hátsó fékeket is, alumínium lemezből kivágtam a hátulról hiányzó kopásjelző nyilat (apró, kicsi bizbasz gyártás 1.). Ahogy szokták volt mondani: mint az új. Van azonban, amivel nem boldogultam ennyire könnyen.
A kezdetekkor elkövettem azt az apró, ám most problémát okozó bakit, hogy a jobb oldali dugattyú leszerelésekor nem voltam elég óvatos, és nem takartam le forgattyús-ház nyílását. És hát a dugattyú-csapszegnél nem kosaras tűgörgő van, hanem csak tűgörgők, 28-28 darab egy-egy oldalon. (Az MZ –nél kosaras a görgő a csapszegnél, ezért nem gondoltam erre. Azóta már töltöttem le alkatrész katalógust biztos, ami biztos.) És ahogy lenni szokott, jó pár darab beesett a főtengelyhez. Ügyes vagy fiam, jól van, elégtelen, ülj le szépen.
A blokkot megtisztogattam, és gondoltam megnézem, megvan-e minden tűgörgő. 56 darabnak kell lennie, nagy részét megtaláltam a szétszereléskor, a többinek a blokkban kell lennie, elméletileg. Na, akkor blokk fejre állít, és lassan kézzel, oda-vissza elkezdtem a főtengelyt a dinamónál fogva forgatni. Egy tűgörgő, két tűgörgő… jön még, hol is tartunk? 1, 2, 3, … 55 darab. Francba. Egy akkor elbújt még valahova, vagy ami rosszabb máshol hagytam el, szedhetem szét az egész blokkot, csakhogy megnyugodjak, nem szorult be valahol az aljára. Még egy utolsó próba, éééééés, bingó! Megvan, oké, ezért már nem kell aggódni, így nem kell mesterembert szerezni a szétszedéshez, a hajtókatok nem lógnak, emiatt nem akartam volna generálozni.
A hengerek már készen várják a sorukat, a dugattyúk tiszták, lehet összeszerelni a blokkot. Azaz…. A tűgörgőket ugyan sikerül zsírral a hajtókarba berakni, a dugattyú felrakása, és a csapszeg betolásakor azonban szépen elkezdenek kipotyogni. Nem gond, forgattyús-ház betömve, most nem lehet gond. Kell egy kis hengert esztergáltatni (apró, kicsi bizbasz gyártás 2.), amit berakok a hajtókarba, mielőtt a csapszeget betolom. Akkor irány Ervin, aki a fékdobokat is felszabályozta, neki ez 5 perc. Már ha dolgozna, mivel este 7 is elmúlt. Holnap pedig május 1, utána pedig hétvége.
Ennyit a gyors pimpelésről.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kovi01 2009.10.01. 20:26:15
vettem egy jawa 350/6334est 15 ért hasonló állapotben mint a tied, motorját teljessen széthúztam az összes nyugvó csapágy szar + a baloldali hajtókaté is:d
és sántított a bal henger az meg a két forgattyús teret elválasztó szimering miatt lehet, jövő héten viszem gépműhelybe a cseppet sem gyenge anyagból lévő főtengelyt.
felhónoltatom a frissen homokszórt feketére festett hengereket.
de olyan problámám van hogy a váz porfestve lesz és ki kell szerelnem a hátsó lengővillát, de az hogy jön ki onna, mindent lebontottam már kocoltam kalapáccsal a tengelyt, de nem mozdult, a menetet nem szeretném leverni róla úgyhogy mondjatok valami okossat hogy lehet kierőszakolni onnan(lángmelegítés nem megoldható)
majd még jelentkezem, sziasztok