Termékeny hét van mögöttem, sok mindent sikerült elintézni ez alatt a pár nap alatt. A hétköznapok gyorsan elszaladnak, munka után második műszak otthon, majd amikor mindenki nyugovóra tér, jöhet a harmadik, lent a pincében.

A hét elején futottam egy kört a maradék alkatrész – tank, lámpabúra, teleszkópszárak – homokszórásával. És a futottam, most valóban igaz, mert Edina és csapata villámgyors volt: reggel leadtam a cuccost, délben pedig elhoztam. Thnx.

 

A tankra fel kell még hegesztetnem a rögzítő csavart, utána mehet festésre. A lámpaburán el kell tüntetnem az eredeti, Pannónia féle gyújtáskapcsoló nyomait, itt-ott ki kell glettelnem és az is festhető. A teleszkópszárak pedig mehetnek majd Zolikához Pesterzsébetre, szinterezésre, az akkumulátortartóval, a hátsó teleszkópokkal és a láncvédővel együtt.

Egyik délután, amikor a hőség alábbhagyott, Mátét a hónom alá csaptam, és átmentünk Tápiószelére, gumit és belsőt nézni. A múltkoriban átfésültem ez ügyben a netet, nem túl sok eredménnyel. Két, lehetőleg egyforma mintázatú, 3.50/18 –as külsőre vágytam, persze jó állapotban, nem foltozva, nem repedezve, egészséges acélszálakkal. Előzetes telefonos egyeztetés után, fél órával zárás előtt értünk a Gumibázis telephelyére. Szimpatikus, fiatal srác a tulaj, készséggel segít mindenben. Mondom mi kellene, és rövid keresgélés után talál két, egyforma profilú, félig még szőrös Barum külsőt.

Ezt el sem hiszem! Egy ultradermes fürdő és egy kis parafinolaj után, olyanok lesznek, mint amik most jöttek vulkanizálásból. A meglepetés adta örömömben meg is kérdezem: belső és védőszalag van esetleg? Persze, van mindkettő, új mind, máris hozza. Teljes a siker. Pénz és áru gazdát cserél, és még garancia is van, ha valami gond adódna a későbbiekben a cuccal, vigyem vissza bátran. Pörfekt.

A kuplunghoz is sikerült minden alkatrészt beszerezni, így egyik este nekiláttam kicserélni a kopott, kinyúlt alkatrészeket (Bessy most is elkísért, szerelés után övé a terep, sétálok egy jót vele a hűvös estében). A kuplungláncot már megvettem korábban, a lamella készlet és a bal oldali főtengely szimering most érkezett meg.

A csere maga nem nehéz. Kell hozzá egy csapágylehúzó, 27 –es villás és 19 –es dugókulcs, pár csavarhúzó, és persze az alkatrészek. A kuplunglamellák kiszerelésével kezdtem. 5 darab lamella van, és köztük 4 darab fém tárcsa. Ezek egy házban vannak, amit három kis csap tart, szintén három kicsi, de igen erős rugó ellenében. Ezek kiszerelése volt a legnehezebb. Mivel egy megfelelő eszközzel nyomni kell befelé a rugót, hogy a csapról lejöjjön a terhelés, majd a csapot kihúzni, alátétet, rugót, kuplungfedelet levenni. Sokszor gondoltam rá, jó lett volna polipnak születni, mert ez sem az a kétkezes munka. Egy kissé nyitott papagáj-fogóval sikerült megoldani a dolgot, igaz közben kiizzadtam egy kisebb medencére való vizet. A pince ráadásul este két, 40 wattos izzó fényében „úszik”, amit alaposan megszűrnek a felhalmozott lomok, így aztán alig látok (ezért olyan sok a vakus kép).

Ha ez megvan, a többi gyerekjáték. Leoldom a főtengely végén lévő csavart, és a kuplungkosár csavarját (előtte a rögzítő lemezt kihajlítom). A főtengelyen lévő fogaskereket leveszem a csapágylehúzó segítségével, és voila, lent is az egész hajtáslánc! Egymás mellé téve a régi és az új láncot, jól látni a különbséget. Ezért lógott annyira a régi lánc.

Akkor most ugyan ez, csak visszafelé. Előtte a régi – még az eredeti – főtengely szimering ki, az új be. A főtengely fogaskerekét és a kuplungkosarat belerakom a láncba, majd az egészet a helyére csúsztatom. Felrakom, és egyelőre kézzel meghúzom a főtengely végén lévő rögzítő csavart. Kuplungkosár csavar meghúz, biztonsági lemezzel rögzít (Bessy közben halk morgással elnyúlik a padlón, jelezve ezzel az unalmát és sétára való igényét).

Jöhetnek a lamellák. Egy lamella, egy fém tárcsa, összesen 9 darab. Fedél, kinyomó rugók a helyükre, jöhetnek a tartócsapok. Nyomom a rugót befelé papagájfogóval, nem megy. Nekifeszülök, hátam a pince falának vetem, erőlködöm, alig mozdul. Ez így nem fog menni. Előkeresem a legnagyobb csavarhúzót, azzal tolom. Guggolok, hátam a falnak, tenyeremmel tolom a csavarhúzót, kezemet tolom az ágyékommal, komoly veszélynek kitéve ezzel kisfiam még meg nem született testvéreit. Így már megy, első csap félig bent. Rugó másik oldala tol, csap a helyére ugrik, kérem a következőt. Guggolok, támasztom, tolom. A kezem kezd zsibbadni. A második csap félig bent. Ekkor meglátom a blokkon a kinyomó tengelyt. Amit nem raktam be a kuplungházba a fedél alá…. Akkor ismét. Guggol, támaszt, tol, akár a szülőszobán. Csapok kint, fedőlemez le, kinyomó tengely a helyére. Fedél vissza, rugók be, csavarhúzó. Nyom, tol, liheg. Csap a helyén. Na még egyszer: nyom, tol, liheg. És még egyszer: ez az, megvan! Jól van anyuka, pihenjen.

A kezem lüktet, egy ér elpattanhatott, mert az újam töve kicsit lilás. Ez van, aki utcalánynak áll, ne csodálkozzon, ha…. ugyebár. Összepakolok, megtörlöm a kezemet, bezárok rácsot-lakatot, majd egy jót sétálok a kutyával a parkban. Az este kellemesen hűvös és csendes, ember alig van az utcán, 11 elmúlt.