Évek óta, minden október első vasárnapján rendezik meg Szolnokon, a veterán-találkozót és börzét. Ilyenkor kisebb zarándokhellyé változik a helyi, francia érdekeltségű üzletlánc parkolója, és hosszú autó- és motorsorok kígyóznak a parkolóhoz vezető lejáratnál.

Jó előre bevéstem a naptáramba a dátumot – akinek nincs esze, legyen notesze – nehogy lemaradjak, mint tavasszal. Ha valami oknál fogva elfelejtettem volna, akkor a városban ilyenkor megszaporodó Mz, Pannónia és Jawa had, biztosan eszembe juttatja a dolgot. A reggeli kutyasétáltatáskor láttam egy bőrszerkós figurát, aki éppen egy 125 –ös Ts Mz-t és egy Verhovinát mosott a kézi-autómosónál, majd pedig konvojban feltűnt pár régebbi Mini. Ezekből a jelekből még maga a Pápa is rájött volna, mi készülődik.

Vasárnap, ragyogó napsütés, kellemes idő, a család férfi része elindul vadászni. Mátét már előző este befűtöttem, hogy könnyebb legyen kicsalni. Elmondtam neki, hogy mennyi autó, meg motor lesz, és játékok, meg látnivaló és vásár. Reggel nem is kellett sokat kérlelnem, így 9 körül elindultunk.

Aki ismeri a terepet, el tudja képzelni, mit jelent, hogy a parkolóban alig volt hely. A bevásárló központ mellet van egy piros elektronikai üzlet, a két oldalán egy-egy barkácsbolt (a kék és a mókusos), ezek mellett pedig egy hosszú üzletsor. Kb 2000 parkolóhely, ebből a harmadát elfoglalta a kirakodók hada, a többiben pedig a látogatók autói. Sokan voltak, na. A bejárathoz menet a korábban látott Miniket láttam viszont, vagy húsz másik társaságában. Mint kiderült, az „50 éves a Mini, jubileumi találkozó” résztvevői voltak.

A parkoló motorok között egyből akadt a kedvemre való, egy jó kis Kawasaki, Caferacer stílusban.

Egy kis idom, bandázs a dob előtt, nuku hátsó sárvédő, fapados ülés, egyszóval tökéletes. Tessék csak megfigyelni a tankot! Igen, nekem is ilyen van, és remélem legalább ennyire jól fog vele kinézni a motor. Kár hogy a hangját nem hallhattam, bár a dob láttán szerintem mindenki el tudja képzelni. A Kawa mellett egy igazi iskolapéldája az új és a régi harmóniájának:

Yamaha cruiser és egy Pannónia utánfutó. Az ötlet nem rossz, ha ezt így gyártottuk volna 50 évvel ez előtt, ma a világ legnagyobb motor- és utánfutó gyárával büszkélkedhetnénk.

Mivel gyerekkel voltam, így „csak” két órát kóboroltunk. Látni és vennivaló így is akadt bőven, az utóbbiról később még írok.

A legtöbb helyen kis dobozokba voltak rendezve az alkatrészek, típus és részegység szerint. A kínálatra jellemző, hogy több, forgalomképes motort is össze lehetett volna szerelni, a kirakott cuccokból. Az ex-szocialista gyártmányokból volt a legnagyobb a felhozatal. Több száz négyzetméteren, leterített plédeken és kartondobozokban várták a sorsukat a Pannónia, Mz, Jawa, Ural és Csapal alkatrészek. Láttunk 50 éves traktort, használt Swift árában, csupakróm alkatrészeket – sikerült címet kérnem – és egy igazi különlegességet, a hazai „sufni-tunning” egy valódi gyöngyszemét:

Egy Pannónia, igen, és?, kérdezhetnék. Így van, egy Pancsi, de számolják csak meg a kipufogó könyököket. Négy darab, valóban.

Direkt raktam idézőjelbe a fenti jelzőt. Ez itt ugyanis, mérnöki munka a legjavából. Két darab kéthengeres blokk, összerakva. Mi munka volt a főntengely megszerkesztése, és elkészítése, a blokk-közép összeillesztése? Ezekhez képest a négy karburátor szinkronizálása, és a bejáratás ovis homokvár-építés lehetett. A tank ketté lett vágva, és a közepére beraktak egy jó 30 centis darabot. Nem tudnám megsaccolni mekkora lett így, de szerintem a 40 litert alulról súrolja. Hátulról nézve a négy külön dob pedig még jobban szélesíti, az amúgy sem keskeny motort.

(Annak idején - valamikor a kilencvenes években - a Motor-revű cikkezet egy ilyen motorról. Mivel ennek régi rendszáma volt, nem kizárt, hogy ez volt az. Ki tudja?)

Kifelé menet észrevettem egy pofás, matt feketére „fényezett” Suzuki gikszert. Az oldalán a felirat eléggé egyértelműen, és jól tükrözi a tulajdonos ízlésvilágát:

Ami engem illet, nem volt eredménytelen a bolyongásom. Vettem egy hátsó lámpát kompletten, első lámpa-tartót – ami szabni kell egy picit – és aminek a legjobban örülök, hogy kaptam kormány-csutkát.

Igaz a dőlésszögük nem állítható, de így is jók lesznek. A teleszkóp-szárak tetején lévő csavarok helyett esztergáltatnom kell majd két rudat, amit a teleszkópba betekerve egyrészt rögzíti magát a szárat, másrészt rárakhatom a csutkát. Remélem a csonkok legyártatása sem lesz nehezebb, mint az elképzelés maga.

Mehetek megint Ervinhez.