Egy szaladós, utazós, tanulós hét után úgy döntöttem, vasárnap márpedig fellázadok, és igenis rendbe szedem a régen húzódó dolgaimat. Kell, hogy az ember néha önző legyen, éltesse magát ez által, érezze és tudja, hogy igaza van és ő irányítja még a bolygók mozgását is. Hétfőn aztán majd kiveszi a biliből a kezét, beáll a sorba és folytatja ott, ahol abbahagyta és ez talán így is van rendjén.
Ki tudja miért, de vasárnap sikerült elég korán kelnem, amikor aludhatnék, akkor nem tudok (Murphy-rulez) felvert valami furcsa álom. Mivel Bessy már amúgy is rég fent volt, adott volt a szitu, hogy sétálni menjünk. A fagyos reggeli levegő jól is esett, és a séta után a garázsban kötöttünk ki. A hét elején kezdtem el a beköltözést, jó néhány dolog megtalálta már a helyét. Múlt hétvégén sikerült olajat cserélnem Zuzun, és mivel a motoron kívül már majdnem mindent átpakoltam, adott volt a reggeli féktárcsa/fékbetét páros cseréje. Nincs is szebb dolog ennél éhgyomorra, bár szerencsére nem tartott sokáig a műtét, bő másfél óra és végeztem is. A jövő hét a hátsó fékeké, na meg majd a motoré természetesen, hiszen ha még emlékeznek, nem készült még el teljesen (muhaha).
Délután aztán befejeztem a két kölcsön pince kipakolását, már tényleg csak a motor várja, hogy átköltöztessem. Arra azonban még kicsit várni kell, mert hátsó lengéscsillapító és kormány nélkül kissé körülményes a mozgatása. Rugó lesz a jövő héten, kormányt meg eszkábálok valamiből, hogy tudjam mozgatni. Addig meg bandázsolom a könyököt, illetve elkezdem/folytatom az ülést és a tankot is (remélem számolják, hányszor írtam már ezt le).
Ahogy pakoltam, kezembe került egy doboz, amiben családi ereklyék voltak felhalmozva. Tudják: fényképek, diák, levelezőlapok idegen országokból, iskolai jegyzetek, oklevelek és egyéb, szívemnek kedves, másnak értéktelen dolgok. Ahogy átnéztem és rendezgettem, találtam valamit.
Emlék 1987 –ből
Nagyon meglepett, hogy megvan még ez a matrica. Nagy becsben tartottam korábban, talán ezért is úszta meg ilyen jó, mondhatni tökéletes állapotban. Évjárat: 1987. 13 éves voltam, három éve létezett a Bonanza Bansai, megjelent a Machintos számítógép, elhunyt Rodolfó, Tom Cruise elvette Mimi Rogerst, és megnyitotta kapuit a III. Magyar Versenyautó Kiállítás. Ott osztogatták csinos hostess lányok, autószerelő kezeslábasban. Ez eddig még nem nagy kunszt ugyebár, sokkal érdekesebb az ami hátulján van.
Aláírás
Autógramm, a mindig mosolygós, rendkívül tehetséges és sajnos igen korán elhunyt Kesjár Csabától. Talán ő az egyik olyan magyar autóversenyző, akinek a nevét minden korosztály tagjai ismerik. Nem kezdek el ismét nosztalgiázni, egyszerűen csak jó volt megint kincset találni.
Egy szóval átkerült az utolsó doboz is a garázsba. Jöhet a motor, előtte azonban még a pincében kijavítom a váz festés hibáját, és leszerelem a dobokat, mehetnek majd krómozásra pár apróbb alkatrész társaságában.
A következő poszt, így már remélhetőleg tényleg a motorról fog szólni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.