Hihetetlen milyen tempóban haladok, lassan kereshetek telephelyet és műhelycsarnokot, ahová majd a gépeket lehet rakni, amin elkezdődik a sorozatgyártás. Lehet munkásokat toborozni, mérnököket, titkárnőket, azon túl kell majd sofőr is bár tavasztól őszig tuti motorral fogok járni. Ki kell még építeni a szalonok hálózatát, egyelőre csak Európa szerte, nem akarom lerohanni a világot, pont most amikor lassan kifelé vagyunk a gödörből, micsoda trauma lenne kérem ha a nagy gyártók sorra zárnának be, újabb recessziót elindítva.

  Marad tehát a prototípus ami egyedülálló, megismételhetetlen és bár tudom, hogy hihetetlen de az elmúlt hetekben is tett pár lépést a totális beteljesülés felé. Na persze ezek inkább egy kisgyermek óvatos tipegései, mint sem rohamléptek a férfi atlétika százas döntőjében.

  A Digitalzone volt kedves és legyártotta a matricákat. Úgy ahogy kértem, sőt rá is tettek egy lapáttal, vagyis csíkkal így kapásból lett egy tartalékom, ha esetleg kellene. Mi más lehetett így a feladat, mint felrakni a matricát. Mivel asztal nincs a garázsban, a Suzukira terítettem egy régi paplant, és megkértem legyen szíves tartani a tankot és az ülést, amíg ragasztgatok. Pontosnak kellett lennem, mert ez a fránya kockás minta remekül kiadja az esetleges görbeséget, így a középvonal bejelölése volt az első. Majd nagyjából lemértem a matrica hosszá, levágtam és jöhetett a nézegetés, ragasztás, visszafejtés, nézegetés, ragasztás.

 

 

Ülés, majd tank. Szépen a helyükre raktam mindkettőt, majd felszereltem az első sárvédőt, amit korábban rövidebbre szabtam, és krómoztattam. Helyén a hátsó lámpa, és ha már ennyi mindennel készen voltam és még nem ment le a nap, gyorsan készítettem pár képet. Fogadják szeretettel.

 

 

P.s.: hamarosan video-post