Amennyiben délutánonként kis szerencsével világosban érek haza, még láthatom a jegesmedvéket kergető farkascsordát az utcában. Ennek ellenére, lassan de biztosan tavaszodik, az idő melegszik, a pingvinek ledobálják a termo pulcsikat és az olvadásnak köszönhetően a kisebb autók is előbújnak a hó alól. Megjelentek a kóbor robogósok, sőt a múlt héten Miskolcról hazafelé menet egy túraenduróst is láttam, arcára fagyott mosollyal.

Jó ideje már nem a medvéket, vagy mormotákat figyelem, hogy hajlandóak-e meglátni az árnyékukat. Inkább fülelek, és ha hallom a kövér gázt az utca felől, akkor már biztos lehetek a jó időben.

 Ebben bizakodva, már január elején leadtam festetni a motor részeit, amit a héten el is hoztam a fényezőtől. Most sem csalódtam a végeredményben. Minden egyen pirosban ragyog és az árnyalatot is sikerült jól belőni, a kerekekkel azonos lett a színárnyalat. Három rétegben lett fújva minden, semmi narancsbőr, az elemek tükörre lettek polírozva.

 Terítve a zsákmány

 

 Előkerestem a félrerakott csavarokat, és szépen lassan munkához láttam. Volt egy-két „hátezmeghovavaló” csavar illetve gumipersely a dobozban, de ahogy haladtam előre, mindennek meg lett a helye. Az első sárhányóval kezdtem. Nyilván nem nagy munka, két-két csavar tartja minden oldalon, plusz fel kell rakni mellé a kábeleket megvezető kis tartókat.

 

 Ez után jöhetett a lámpaidom:

 

 

 majd a faridom:

 

 

 A tank már nem volt ennyire egyszerű. Felszereltem rá a tanksapkát, majd felfordítva az aljára a benzinszint-mérőt, illetve a benzincsapot. Ez után jöhetett a próbálgatás, a benzincsaphoz tartozó csövekkel. Mivel vákuumos a csap, kell rá egy 8 -as cső amin keresztül megy a benzin, illetve egy 6 –os, ami az egyik karburátorhoz van becsatlakoztatva és a vákuumot biztosítja. Felraktam a tankot, belőttem a csövek hosszát, levettem a tankot. Levágtam a csöveket, felraktam a tankot, bekötöttem a csöveket. Lefelejtettem a benzincsőről a bilincset. Levettem a tankot (káromkodtam), felraktam a bilincset, felraktam a tankot, bekötöttem a csöveket. Bekötöttem a szintmérőt, felraktam a tank szélét védő gumikédert. Selyemgubójukból frissen kikelt, hamvas szárnyú pillangók szárnycsapkodásának gyengédségével felcsavaroztam a Kawasaki feliratokat. Örültem.

 

 

 Már csak a két oldalelem hiányzott, és tadááááámmmmm:

 

 

 A képek kicsit zajosak tudom. majd egyik délután, ha időm engedi és napos lesz az idő, csinálok rendes képeket a szabadban. Addig is feltöltöm az akksit, és öntök egy kis benzint a tankba.

 Utána pedig por utánam, köd előttem…

 

 

Azóta beindult, még nem teljesen egészséges, de már működik. Egy kis finomhangolás és pár próbakör biztosan kell majd.

Készültek naplementés képek is, amitől a piros kicsit narancssárgás kinézetű.