Amikor szezon kezdetkor felraktam a fényezett elemeket, egyből feltűnt - ami addig sem tetszett - hogy a plexi eléggé karcos. Nyilván nem csoda, ha egy (idős)motoron ilyen a plexi, a csillogó fényezéssel viszont még szembetűnőbb volt a kontraszt. Vettem egy tubus teknősös karceltávolítót, és azzal kezelésbe vettem. Akár csak a karate-kölyökben: bal kézzel felken, jobbal letöröl, bal kézzel felken, jobbal letöröl, bal kézzel felken, jobbal letöröl. Mire végeztem, Miyagi mester is megdicsérte volna a technikámat. A plexi nem lett persze új, de mintha az lenne. Csillogóbb és messze nem olyan karcos, mint volt. Még egy pár kezelés és jó lesz. Lehetett hát motorozni, az idő jó volt, a motor is. Elméletileg…

Összerakás után nem sokkal az tűnt fel, hogy bizonytalanul indul. Hol pöccre, hol meg köszörülni kellett, mintha fel kellene húzni. Aztán leállt, gázra fulladt, de nem állandóan, jellemzően inkább hidegen, bár ezt eddig nem csinálta. A tavalyi használat során nagyon tetszett, hogy mindig elsőre indult és hidegebb időben is kis állás és szívatás után lehetett tekerni. Ráadásul most még kopogott is hidegen, és nem az úgymond a „megszokott” módon.

Egyik nap mikor lementem a garázsba, arcon vágott a tömény benzin szag. Ehhez vizuális effektnek társult a blokkon lévő folyás-nyom. Letörölgettem, a motor indult, nem láttam más tünetet. Aztán lassan tartalékra kellett tennem. Öt litert vittem kannában, az elment az indítgatásra, a járatásra és kb 40 kilométerre (1,5 liter a tartalék). Ez testvérek között is a tavalyi fogyasztás közel duplája. Ráadásul beköpte az egyik gyertyát, és amikor megnéztem, hogy van-e szikra a gyertyán, a hengerből spriccelt ki a benzin. De nem úgy óvatjával, hanem rendesen, mint a szökőkút. Járattam még gyertya nélkül, a folyás abbamaradt, majd visszaraktam a gyertyát. Egyből beindult, alapjárat volt, mentem hát egy rövid próbakört, ami valóban rövidre sikerült. Pár kilométer után elkezdett a motor fara mászkálni. Gondoltam, hogy kicsit lapos a hátsó gumi, de nem. A baloldalon, a légszűrő ház alól ömlött a benzin, azaz inkább benzines olaj, rá a láncra, rá a kerékre. Kihúzódtam az út szélére, addigra a motor már le is állt és nem volt hajlandó beindulni. Nem is kínoztam tovább, levettem az oldal idomot, kiszedtem a levegőszűrőt, a légszűrő házban állt a benzin.

 

Ez már nem volt vicces. Ez tűszelep, még hozzá nem is kicsit. Irány haza, gyalog, 200 kg tolva, át egy vasúti felüljárón. Jó kis testedzés, tudom ajánlani, de inkább ne próbálja kis senki képzett kaszkadőr nélkül. Mindenem olajos-benzines, a kezem csúszik, a derekam már sajog mire haza érek.

 

Nincs mit tenni, ki kell venni a porlasztó sort… Aki próbálta már ezt ilyen korú motoron az ismeri, a többieknek: a porlasztó sor egyben jön ki. Ehhez a légszűrő házat szét kell szedni, elmozgatni vagy leszerelni és kijön a sor. Csakhogy, az évtizedek alatt a gumi alkatrészek megkeményednek, és egyáltalán nem szeretik a piszkálgatást. Rugalmasak, mint egy pvc cső, annál jobban aztán semerre. A Kawasakinál a légszűrő házat alig lehet hátra tolni, kiszedni pedig csak a porlasztók kiszedése után lehet. Úgy győztem csak, hogy a szívócsonkokat betoltam a légszűrő házba, levettem egyben a porlasztó-sort és így ki tudtam szedni mindent. Egy robogó egy darabig elment volna a légszűrő házban lévő benzinből.

 

Kényelembe helyeztem magamat, ölembe vettem a sort és elkezdtem balról jobbra. Ha már kiszedtem, megnéztem mindent alul és felül. A membránok éppek, egyik sem szakadt, vagy túlságosan nyúlt. Belül minden tiszta, nincs se lerakódás, se rozsda a tankból, ami végül is jó. A fúvókák rendben, egyik sem barmolt, a méretük egyforma.

 

A tűszelepek viszont eléggé oda voltak. A telefonom nem bírta a makrót, így csak elmesélni tudom. Mindegyik tűszelep vállas volt, a körmöm megakadt a kis mélyedésben, amit a sok nyitás-zárás okozott a 28 év alatt. Finom csiszoló papír, lassú fordulatú fúró és mehetett a csiszolás. Lassan haladtam, hogy tovább érjek, és ne rontsam el még jobban. Sikerült mindet szép egyenletesre csiszolni, sikeresnek ítéltem meg a műtétet.

Vissza mindent, a csavarokat egyesével megnézem, ki ne maradjon valami a meghúzásból, és menet közben hagyjam el valamelyiket. Légszűrő ház hátra, sor a helyére, bilincsek meghúz, bowden beakaszt, szívócsonkok a helyükre, szorító rugók a csonkokra. Ez az egy mondat közel két órán keresztül kitartott. És aki most úgy gondolja, hogy vége az – velem együtt – téved. A légszűrő ház ugyan is - egy rövid csővel – össze van kötve a blokkal. Amolyan kartel-gáz elvezető ez, mind mondjuk a Ladákon volt/van. Aki pedig úgy tippelt, hogy a túlfolyó benzin a csövön át a blokkba is befolyt, az most nyert egy hangszórót. Ha a tippelgetés nem lett volna elég, az olaj szint ellenőrző ablak megmondta a tutit.

 

Akkor hát olaj csere is. Kényszerből, mivel friss olajcserével vettem a motort, ezt a leeresztő csavaron lévő új alumínium alátét is igazolta. Amit leengedtem az valami csuda volt. Olaj és benzin finom keveréke, folyásra olyasmi, mint a víz. És ha ez nem lenne elég, ránézésre sem az előírt mennyiség.

 

3 liter olaj kell a blokkba, így a leengedett „olaj” több mint sok. Kitisztítottam mindent, és feltöltöttem olajjal. A leeresztő csavart nem mertem túl húzni, mert érzésre sem tökéletes a menete, egy következő alakalommal lehet szerelni ezt is. Szakaszosan öntöm az olajat, amikor jó a szint kicsit beindítom. Jól indul, az alapjárat nagyon szép és egyenletes, nem kopog, nem dadog. Olajnyomás van, úgy tűnik sikerült valami hasznosat csinálnom. Leállítom, hagyom pihenni, az olajszintet beállítom a két határ közé.

 

Másnap próbakör és motormosás. Könnyen indul, semmi szivatózás. Nagyon jól megy, gázadásra jól reagál, hamar megvan az alapjárat. Azóta voltam többször is rövidebb város-körúton, minden rendben van. Remélhetőleg a későbbiekben is így lesz, mert áprilisban jó lenne Miskolcra motorral menni.

 

Tudom, hogy ez az egész részben az én hibám is, hiszen a jelekből értenem kellett volna, hogy mi van, és nem rátenni még egy lapáttal. Visszanézve egyértelmű a folyamat, ráadásul egy darabig direkt álláson volt a vákuumos benzin csap, így nem csoda, ha álltában megtelt benzinnel minden (igen, tudom, köszönöm: én akartam ilyen motort). Viszont jót szereltem, még jobban megismertem a motor részeit és megint tanultam valamit, mint a jó pap. Bár az olajos-tolós élményt kihagytam volna az életemből.