Egy bő hónap telt el, hogy mentem egy kört a szopórollerrel. Nem volt ez olyan nagy kör, inkább csak egy háztömb körüli bemutató, bemelegítésnek megtette. Kellett már mint egy falat kenyér, hiába no, a kor és a nem tudás együttes kombója mindent legyőz. Azóta viszont semmi gondom a motorral. Igaz jórészt városban használtam, egyszer mentem vele kb. félszáz kilométert két település között és rendben van. Kezdem egyre jobban megszokni és megszeretni. Élvezem a mormogós hangját alsó fordulatszám-tartományban, azt, hogy fürge és jól irányítható, az új fényezés pedig pont az i-n.

Kisebb bütykölések persze vannak, de semmi komoly. Itt meglazul valami, ott után kell állítani, ezen felül pedig csak némi hálát érzek, amivel a sok törődésre reagál. (Nem röhög!)

Még tavaly kíváncsiságból Kz-550-t túrtam a neten. Alkatrészforrás, leírás, bármi jöhetett és akkor találtam meg egy bontásra ítélt motort. Eléggé le volt harcolva, papírok bevonva, mert nem írták át az ára pedig nem sokkal az alatt, ahogy én vettem. Nem gondolkoztam másik motor vásárlásán, egy dolog azonban megfogott: a bukócső a blokk két oldalán. Okos egy találmány, nem csak nagyobb bukásnál hasznos, hanem akkor is, amikor egy (újra)kezdő hülyegyerek elindulásnál beborítja a bringát, mert elfelejtette kivenni a tárcsafék zárat. Ilyenkor persze sérülhet a blokk, és szitkozódhat a motoros. Tudom, mert már eljátszottam. Egy kis festéksérüléssel megúsztam. Így viszont, hogy találtam bukócsövet, nem volt kérdéses a vásárlás (igen tudom, egy 1000 forintos memória spirállal megúsztam volna az egészet).

Postán hamar megjött a csomag, és bár előre egyeztettem az eladóval, a bukócsövek állapota – keresem a megfelelő szót – nem éppen a legjobb volt. Használt persze, ezzel nincs is gond, ezzel viszont feltörölték az aszfaltot elég becsülettel.

A jobb oldali lett legyalulva. A csővégek közötti távtartó cserélve lett, nem éppen a legnagyobb szaktudással.

 

 

A bal oldali viszont nem volt hegesztve. Kisebb karcok persze vannak rajta, viszont látványosabban jobb az állapota.

 

Innen kellett hát kiindulni. Elő a sikítót, a drótkorongot és hajrá. Csiszolás során előkerül a gyárilag beütött típusjelzés:

 

A hegesztéshez kellett egy kis segítség, szerencsére gyorsan megvolt. Az elferdült csövet egy zártszelvény-erőkarral sikerül helyre tenni. Jöhet a próba. A jobb oldali simán felmegy, a bal oldalon sincs gond, viszont a kuplung-bowdent ki kell kötni a felrakáshoz. A blokk valószínűleg nem volt még kiszerelve, mert a blokktartó csavar – ami a bukócsövet is tartja – csak hosszas unszolásra enged. Felszerelve már teljesen más a kép.