Petersen's bikes

A legutóbbi videós poszt igen hasznosnak bizonyult. Egyrészről özönével jöttek a tanácsok: itt és ezt nézzem meg, azt állítsam/cseréljem/javítsam. Másrészt igen jót dobott a dolog az oldalletöltésen, közeleg az 50.000, lehet majd megint pezsgőzni.

Többször is átolvastam a kommenteket, és próbáltam kiszűrni, mi az, ami miatt nem megy rendesen, miért kell felhúzni, mint egy csörgőórát, miért rángat, és különben is… Átnéztem mindent egyesével, csatlakozásokat, bekötéseket. Felcseréltem a két hengernél a trafókat, a jelenség maradt. Mi az, amin nem változtattam? A kondik az „eredetiek”, pontosabban azzal hoztam el a motort, még valamikor a dinoszauruszok kihalásának környékén. Biztosan cserélve voltak, erről a „cikszalagos” vezeték árulkodott. Vettem hát két újat, meg még valamit, ami szívben és lélekben is a motor javára vált, de mindent csak szépen sorjában.

Szerencsém úgy hoztam, hogy nem indiai vagy kínai után gyártott cuccost kaptam, hanem cseh Tesla került a kosárba. 

 Tegnap elkergettek a fekete felhők és a dörgés a garázs környékéről, ma reggel viszont napsütésre, madárcsicsergésre és jó időre ébredtem. A szokásos otthoni teendők után irány a garázs, egy kis próbakörre. Bár a motor már beindul – csak sokat kell kérni – messze nem tökéletes még. A héten egy-két aprósággal megint bentebb vagyok, összeállt az első fék – a két kilincset összekötő kis rúd hiányzott – és bekötöttem a biztosítékot is. Ismét vettem egy kanna benzint, és ezt már kevesebb olajjal kevertem be, mivel az első elég vaskosra sikerült, aminek sűrű füst és a dobok végén megjelenő olaj volt az eredménye.

 Az indítás még nem is olyan problémás, igaz sokat kell rugdosni, de ha az ember messzire indul, fel kell húzni rendesen. Az alapjárat viszont olyan stabil, mint manapság a forint, minden féle egyéb valutához képest. A másik, hogy nagyon gyorsan beköpi a gyertyákat. Mintha csak benzin kapna. Azt korábban már kitapasztaltam, hogy az alapjárati levegő-csavart teljesen betekerve, azonnal leáll, lassú halálhörgés kíséretében. Annak idején a karbi is brigéciolban ázott, így tisztának gondoltam. A levegő csavar viszont nem hagyott nyugodni. Mintha annak idején sem sikerült volna kitisztítani rendesen, bár már annyi alkatrészt sikáltam át, hogy ki tudja. Szóval kitekertem, és most jó volt a megérzésem. A végén lévő kis furat teljesen el volt tömődve, mintha nem is lenne ott. Próbálkoztam vezeték dróttal, de az hamar megadta magát. Szerencsére előkerült a drótkefém, ami réz-szálas. Ezzel már sikerült kitisztítani a furatot. 

 

 Kosz és valami kis homokszem szerű izé került elő a furatból. Újabb próba, immáron kicsivel jobb alapjárattal, viszont még mindig rángat menet közben gázadáskor. Nézzük tovább. Leszedtem a karbit, és teljesen szétszedtem. Minden teljesen tiszta, a furatokat át lehet fújni. Az úszó rendben, nem lukas, a tűszelep elzárja a benzin útját, ezt külön ki is próbáltam. A főfúvóka mérete viszont nem stimmel. Itt 88 vagy 96 –os fúvókának kellene lennie. Ez pedig… 

 

… több mint kéne. Másra már nem tudok gondolni, hogy mi lehet a gond. A benzin túl sok, az biztos, ezt a füstből és a gyertyákból is látni. Felhajtok egy megfelelő fúvókát és próba-cseresznye.

 Ha megunta az olvasást, nézze meg az videót. Tudom, tudom, szandálban nem volna szabad motorozni.

 

 

 A címmel ugyan egyből lelőttem a poén, higgyék el azért érdemes végigolvasni a posztot. Egy korábbi bejegyzésben már megénekeltem, hogy a beindítással küzdök. Több-kevesebb sikerrel ment is a dolog, a motor beindult, ehhez azonban kellett egy kis hidegindító, gyertyacsere és karbi állítgatás, valamint idő és türelem. Alapjárat persze nem volt, mivel a jobb oldali henger alacsony fordulaton elkezdett csörögni, köszöni szépen, de ő itt most befejezte, dolgozzanak mások. Ez utóbbi dolog elég gáz, mivel ha nem megy mind a két henger, nem tudok rendesen alapjáratot állítani, és itt meg is állt a menet egy lehetséges próbakör irányába. Most vasárnap azonban nekirugaszkodtam, és elhatároztam, hogy megoldom a problémát. Szombaton családilag Környén jártunk rokonlátogatáson, így az úton a beszélgetés, vezetés, csendben bambulás mellett volt egy kis időm a motoron is gondolkodni.

 Ami az elektromos rendszerben új – vagy használt, de nem eredeti alkatrész - az a két trafó, a szénkefetartó és a kábelköteg. A szénkefetartón nincs mit elrontani, és rosszul bekötni, amikor kicseréltem, pontosan illett a régi törött darab helyére. A szénkefék az eredetiek, nem voltak agyon kopva, így maradtak. A kábelköteg jól van bekötve, a rajz szerint, nem zárlatos, így azt is kizártam. Maradt tehát a két trafó. Ha nincs alapjáraton szikra, akkor valami nem érintkezik, és csak magas fordulaton van módja „áthúzni”. A pipák és a gyújtókábelek újak, mind jól össze van csavarva. Vagyis úgy gondoltam.

 Leszedtem az ülés és a tankot, hogy megnézzem mi a helyzet. A bal oldali pipa és trafó közötti kábel rendesen a helyén, húzásra sem mozdul meg. A jobb oldali henger trafójából viszont az első érintésre kijött a kábel. Ezt nem értem. Mindent rendesen betekertem, tüske van a trafóban, akkor miért nem marad a helyén? A válasz egyszerű. A trafóban valóban van tüske, csak éppen menet nincsen rajta. Így aztán tekerhettem, tolhattam, a tüske belement ugyan a kábelbe, de csak úgy elvolt, és ha volt kedve adott szikrát, ha nem volt kedve, akkor meg nem. Szerencsére meghagytam a két régi trafót. Az egyik már nem az eredeti – valami szovjet cucc – a másik is koszos és rozsdás, de hasznosítható. Leszedtem róla a régi csavarokat és érintkezőket, megtisztítottam a menetet és új csavarokat és alátéteket raktam fel. Bekötöttem mind két kábelt, a trafót beraktam a helyére, tank fel, próba, figyelem csendet kérünk!

 Benzincsap nyitva, úszó lenyomva, két-három rúgás üresen, majd egy telibe’. Elsőre beindult, azaz indulgatott és pár fordulat múlva le is állt. Nem baj, ez már valami. Újabb próba. Többszöri próbálkozás, és beindult. Hörögött, fulladt, de járt. A gázt rángatva átálltam a jobb oldalra, hogy állítsak a porlasztón. Kb 20 perc játszadozás és próbálkozás után meglett a szép, csörgésmentes alapjárat. Eddigre már kék füstben állt a garázssor – még jó, hogy magam voltam – és szépen megjelent a korábban el nem égett benzin és olaj a doboknál. Amúgy is vastagabb keveréket készítettem, nem csoda, ha kitolja a felesleget.

 Hagytam egy kicsit üresen járni, addig felfújtattam a kerekeket. Úgy voltam vele, egy-két garázskörrel meg kell ünnepelni a dolgot. Első fék ugyan még nincsen, de próba szerencse. Leállítottam, lábra állt, lehetet nyeregbe szállni. Bal sarokkal benyomtam a váltókart, lábfejjel pedig felfordítottam. Mint a nagyok. Gyújtás, és pöcc-röff, elsőre indult. Akkor most óvatos kuplung, majd le egy szolid egyes. Kis kattanás, de még állok, ami jó jel. Kuplung fel, és már gurulok is. Lassan óvatosan megyek körbe-körbe. Kis gáz – elkezd rángatni – kuplung, kettes. Megy ez kérem, nincs megállás. Éppen esőszünet van és jó, hogy nincsenek muslicák, mert vigyorgok, mint a tejbe-tök. Vissza a garázshoz, kis pihenő, és mint a reklámban: még egy kört? Miért ne! Ez úttal kipróbálom a félautomata kuplungot is. Egy hang nélkül vált felfelé, kuplungolás nélkül.

 Ami az igen rövid, bár igen élmény dús próbaút során kiderült: a kuplung izom. Nekifutásból kell behúzni, és állítani is kell rajta. Nagy a holtjáték és talán kicsit fent fog. Az ülés kemény. Hiába kérem, versenygép ez a javából, lépésálló hungarocell és 1 cm szivacs nem egy süppedős bőrfotel. Gázadásra rángat, a gyújtáson finomítani kell. A hátsó fék elég jól fog, kicsit még állítani kell azon is.

 És ami van, de nem működik, illetve még nincs: féklámpa kapcsoló így féklámpa nincsen. Nem üzemel a világítás – tompított és reflektor – helyzetjelző van. Első fék nuku, nincs kürt, és nincs rendesen bekötve a kürt és váltókapcsoló.

 Következő video beszámolóban benézünk a ruha alá, és láthatnak egy szép elindulást. Legalább is remélem.

 

  Beindult. Noszogatni kellet, de sikerült, még ha csak pár másodpercre is. Segített a hidegindító. Volt egy rövidebb, és egy hosszabb menet. Mint hallani lehet, fullad szegény, mint Darth Vader.

  Szikra tehát van, és nagyjából jó helyen, ami biztosabb, hogy benzin/levegő nincs elegendő. Teljes gáz mellett volt ilyen "szép" hangja.

Amit lehet tudni:

  Melyik csavart mennyire tekerjem be/ki? Ötlet esetleg?

 

2010.07.22. UPDATE Egy hidegindítós berúgás után, sikerült némi alapjáratot állítani. Miután bemelegedett, kiderült, hogy a jobb oldali henger nem megy. Szikra az van - konkrétan kábelen keresztül úgy meg .....szott, hogy még most is zsibbad a jobb karom - viszont menni csak magasabb fordulaton megy, akkor a csörömpölés is abbamarad. Megpróbálom másik két gyertyával még, hátha.

A kommenteket ez úton is köszönöm, az alapjárati levegőcsavar volt a bűnös.

 

2010.07.23. UPDATE Vettem gyertyákat (NGK B6HS) és valamivel jobb, viszont így sem megy alapjárat környékén a jobb oldali henger, hallani ahogy csörögni kezd mikor nyugszik a fordulat. Belefullad a benzinbe, mert a karbin köpi ki gázadáskor, és a bal henger nem győz a jobb helyett is dolgozni. Gondolom én...

 Még mielőtt a legutolsó posztban keblemre öleltem volna a fél világot megírtam, hogy nincs áram, majd lett de nem volt szikra, majd az is akadt, így hát lehetett berúgni. Mármint motorikusan. A héten jó idő volt, a garázs körül békésen legelésztek az antilopok, zsiráfok rágcsálták a magasabb fák lombjait, ügyet sem vetve az árnyékból őket figyelő oroszlánokra. Mivel nem akartam a szavannai idillt megtörni, estefelé mentem le a garázsba, akkor már jobb a klíma is, és senki sem zavar, amíg a beton-padlózaton megsütöm vacsorára a tükörtojásokat.

 Előtte egy gyors kör a benzinkútra, a legfontosabbakért. Kanna-benzin-2T szentháromság beszerzése, oltárba helyezése, ima-mormolása.

 

 Az akksit töltöttem egy fél napot, szerencsére nem halt meg és lehetet használni. Betettem a helyére, bekötöttem és mint mondani szokás: lőn világosság. 

 

 Itt terv szerint meg is akadtam, mivel nem volt szikra. Átnéztem minden bekötést, az rendben volt. A trafók szintén, a kábel új azzal sem lehet gond. A megszakítóknál beállítottam a hézagot, a gépkönyv szerint. Mi lehet? A kapcsolási rajzon volt két szál vezeték, ami külön ment egy kapcsolóba. A starter, amit ha lekapcsolok, nem kapnak a trafók áramot. Miután a két madzagot összecsomóztam, már volt szikra. Nem mondom, hogy elefántot lehet vele ölni, de ott volt, láttam, villámként hasított bele a setét éjszakába.

 Benzintank fel, porlasztó beköt. Bekevertem az 1:33 –at és jó kiskutya módjára elkezdtem próbálkozni. Lenyomtam a porlasztóban az úszót, a túlfolyón megjelent a benzin. Eddig rendben. Üresen egy pár rúgás, majd gyújtás, rúgás, semmi. Mondom: üresen rúgás, gyújtás, rúgás, semmi. Nem akarnám húzni a dolgokat, a fenti tornagyakorlatot eljátszottam még párszor (pár százszor is talán). Egyszer-kétszer visszarúgott, vagy böffentett egyet halkan, de semmi több. A legnagyobb sikert rögzítettem, lehet röhögni.

 

  

 Mire mindennel végeztem, Niagaraként folyt rólam a víz, majd padlót érve sisteregve gőzzé vált. Az akksi elfáradt, alig maradt benne 4,5 volt a műveletsor végére. Elfáradtam én is, másnap lett megint, mire garázsajtót zártam.

 Jövő héten munkából adódóan sokat fogok utazni, így megint kevesebb időm lesz. Az akkumulátort feltöltöm és valamikor a héten újra próbálkozom. Egyelőre ennyi.

 Korábbi motor/bicikli/autó/tankhajó szereléseimre visszagondolva, eszembe jutott, hányszor gondoltam magamban egy-egy hosszúra nyúlt, sikertelen szerelés alkalmával: szétverem, felgyújtom, elásom. Olyan cifra kifejezéseket alkottam – valós és teológiai szereplőkkel, családon belüli intim kapcsolatokkal és foglalkozásokkal – hogy a legedzettebb, szódás-kocsit húzó ló is pironkodva sütötte volna le a szemét. Nem mondom, hogy mára tíz Buddha bölcsességével és türelmével bírok, korábban azonban többször fantáziáltam géphalálról, lelki szemeimmel látva a több tonnás prés nevelő hatását. Aztán persze lenyugodtam, átgondoltam, megoldottam, örültem.

 Jelenlegi, harmadik műszakban folytatott felújításom minden eddiginél nagyobb és aprólékosabb. Több olyan feladat is adódott – és még biztosan adódik - amit tudás és/vagy megfelelő gép hiányában nem tudtam önállóan megoldani. Elmentem hát országot látni, felkutatván az legjobb mestereket, szíveskedjenek vala segedelmemre lenni, az nagy önjáró gép feltámasztásában.

 Most, hogy a vége felé járunk a folyamatnak (remélhetőleg) - és amíg a gyújtással és a szikrákkal küzdök – megemlíteném a munka hőseit. Jöjjenek tehát a mesterek, illetve azok akik így vagy úgy segítségemre voltak az eddigi munkák során. Köszönet nekik, nagy szerepük van abban, hogy eddig nem álmodoztam géphalálról. (Próbáltam nagyjából időrendbe szedni, bár leginkább „ahogy eszembe jut” a sorrend).

 

·         Edina és csapata hámozta le homok- és gyöngyszórással a régi festéket a vázról és részeiről, valamint az évtizedes koszt az alumínium alkatrészekről,

·         Zolika feketített be mindent a kispesti szinterező műhelyben. Remek és igen fontos munkát végzett,

·         Janik Laci, akit a blogon keresztül ismertem meg, és intézte részemre a polírozást és a krómozást, nem kevés szabadidőt áldozva erre,

·         Zirig Árpád, a totalbike.hu újságírója, aki jó ideje nem csüggedő figyelemmel van a blogom iránt és rendszeresen ellát minden féle jó tanáccsal,

·         az ismeretlen pilisi polírozós szaki, aki tükröt készített a deklikből,

·         ifj Kánya Zoli, a szolnoki veterán börze szervezője

·         tápiószelei Gumibázis, ahol új papucsokat kapott a motor,

·         kollégám Sanyi, az Aranyszerszám megalkotója, sok apró de annál fontosabb művelet segítője,

·         a centrikus világok ura, a tüte és a kormányvég megalkotója, a dobok felszabályozója Ervin,

·         a púp megalkotója Szekeres Gábor,

·         Rácsz Pisti, aki rendbe tette az ülést a kárpitozással,

·         Fehér Holló motoros bolt, alkatrészek (többek között kerekek, küllők),

·         Bembo motor, e-motorparts, a neten rendelt alkatrészek szállítói,

·         vatera, minden limlom univerzuma,

·         Kindernay József alkotta meg a motor új ruháját a fényezéssel,

·         Digitalzone, a matrica készítője.

 

 Két fő támogatót a végére hagytam, mert külön köszönetet érdemelnek. Az első a családom, akik elnézték/nézik nekem, hogy nem kevés időt, pénzt és energiát áldoztam a motorra. Türelemmel viselték az éjszakázásokat a garázsban, észrevételeikkel, javaslataikkal lektorálták a blogot. Jár nekik a szűnni nem akaró ütemes taps.

 A másik gang, akiknek szóljon a hurrá: a Blogolvasók és Kommentelők tábora. Az eddigi több mint 42.000 oldalletöltésükkel és hozzászólásaikkal érthetővé tették számomra, hogy érdemes csinálnom, van kereslet a szent őrültség ezen változatára.

 Ahogy a viccben is, én is hátulról kezdtem, vagyis bekötöttem a hátsó lámpát. Több éves szerelői tapasztalatom és remek színlátásomnak köszönhetően, percek alatt sikerült mind a két kábelt a helyére rakni. Haladtam tovább előre. Akkumulátor: ez már korábban megvolt – már csak fel kell tölteni, vagy másikat venni – gyújtótekercsek szintén pipa, a főkapcsolót kábel Öcsi már az első fejezetben bekötötte, maradt tehát a lámpaburában lévő káosz. 

3:19. Ennyi jött össze elsőre. Ez nem teszt, nem is teljes bemutató, inkább amolyan összegzés féle, az első „félidő” izgalmas jeleneteinek egybegyúrása. Küldöm mindenkinek aki szereti, legyen az törzsgárda, vagy kóbor blogolvasó. Elő a kólát és a popcornt.

 

A felvétel Fuji Finepix S5800 kamerával készült, és Movei Maker segítségével lett a sok kis részből egész.

A forgató könyvet írta az, aki filmet rendezte és fényképezte. Magyar hangja: Gáti Oszkár. Szakértő: az nem volt. Közkincsé tette: az Indavideó és a caferacer.blog.hu.

A forgatás során egy állatnak sem esett bántódása. A veszélyes jeleneteket profi kaszkadőrök végezték! Kérem, ne próbálják utánozni az itt látottakat!

  Hihetetlen milyen tempóban haladok, lassan kereshetek telephelyet és műhelycsarnokot, ahová majd a gépeket lehet rakni, amin elkezdődik a sorozatgyártás. Lehet munkásokat toborozni, mérnököket, titkárnőket, azon túl kell majd sofőr is bár tavasztól őszig tuti motorral fogok járni. Ki kell még építeni a szalonok hálózatát, egyelőre csak Európa szerte, nem akarom lerohanni a világot, pont most amikor lassan kifelé vagyunk a gödörből, micsoda trauma lenne kérem ha a nagy gyártók sorra zárnának be, újabb recessziót elindítva.

  Marad tehát a prototípus ami egyedülálló, megismételhetetlen és bár tudom, hogy hihetetlen de az elmúlt hetekben is tett pár lépést a totális beteljesülés felé. Na persze ezek inkább egy kisgyermek óvatos tipegései, mint sem rohamléptek a férfi atlétika százas döntőjében.

  A Digitalzone volt kedves és legyártotta a matricákat. Úgy ahogy kértem, sőt rá is tettek egy lapáttal, vagyis csíkkal így kapásból lett egy tartalékom, ha esetleg kellene. Mi más lehetett így a feladat, mint felrakni a matricát. Mivel asztal nincs a garázsban, a Suzukira terítettem egy régi paplant, és megkértem legyen szíves tartani a tankot és az ülést, amíg ragasztgatok. Pontosnak kellett lennem, mert ez a fránya kockás minta remekül kiadja az esetleges görbeséget, így a középvonal bejelölése volt az első. Majd nagyjából lemértem a matrica hosszá, levágtam és jöhetett a nézegetés, ragasztás, visszafejtés, nézegetés, ragasztás.

 

 

Ülés, majd tank. Szépen a helyükre raktam mindkettőt, majd felszereltem az első sárvédőt, amit korábban rövidebbre szabtam, és krómoztattam. Helyén a hátsó lámpa, és ha már ennyi mindennel készen voltam és még nem ment le a nap, gyorsan készítettem pár képet. Fogadják szeretettel.

 

 

P.s.: hamarosan video-post