Miután apa leszerelte a kitámasztó kereket a biciklimről, és a seprűnyél sem kellett már az egyensúlyhoz, fejlődésem korai szakaszában a legtöbb időt két keréken töltöttem. Rengeteg bringám volt. A Centrum áruházakból még a 80 –as években vásárolt „Skolnyik”, orosz félversenyek, BMX, Schwin Csepel verseny, Gepida, és ki tudja még milyen jószággal róttam a köröket a háztömbök és a város körül. Állandóan mentem, szinte megállás nélkül, amíg erőm volt.
És ahogy az lenni szokott, a középiskolában már nem volt elég a lábhajtány, be kellett vetni az, ex-szocialista országok és a nagy orosz testvér kétütemű gépparkjának minden darabját. Verhovina – ez általában többet állt, mint ment – Romet Kadett, Simson, és persze a 80 –as évek végének csúcsragadozója az Mz. Ez utóbbiból volt 125, és 250 –es is. Mindkettő az ETZ típus, fordulatszámmérővel, kisipari sport-kormánnyal, és egyéb, abban az időben menőnek számító „extrával”. A végkifejlet egy Honda FT 500 volt, amit egy nagyszülőknél töltött nyári motoros kirándulás alkalmával vásároltam. Olasz országból hozta be egy kereskedő. Használtan de jó állapotban, minden papírral, nekem csak a forgalomba helyezést kellett intézni, ami abban az időben (1995) még nem volt annyira komplikált feladat, mint napjainkban.
Egyszóval mindig volt valami, amit szerelni, bütykölni, szétszedni-összerakni, festeni, festetni, műszakiztatni, javítani kellett, azaz nem kellett volna, ha én úgy intézem. Órákat, hétvégéket töltöttem a családi garázsban, hogy megvalósítsam egy-egy elképzelésemet, vagy csak hogy lemossam a vasat, és gyönyörködjek benne. A volt barátnőm - aki most a feleségem – látva akkori elhivatottságomat, már rendszeresen a garázsnál keresett hétvégén, tudván, ott biztosan megtalál.
Aztán a családi fészekalapítás és a biztos jövő megalapozásának érdekében, a Honda is feláldozódott az ésszerűség oltárán, és jó pár közös év és ki tudja mennyi kilométer után eladó sorba került. A sors fintoraként egy kereskedő vette meg, és adta tovább, már nem is tudom kinek.
…
Eltelt több mint 10 év, megvan a fészek, a gyermek is növöget, és ez az egész olajfoltos, kétütemű-benzingőz szagú világ nagyon hiányzik. Kéne valami. Egy kis vas, ami nem kerül sok pénzbe – a családi költségvetésben a „Nagy álmok megvalósítására fordítható összeg” sorban 0 szerepel – és lehet bütykölni, ki lehet valamit hozni belőle, ami nem is túl látványos, de nem is túl kommersz.
Ekkor estem igazán gondolkozóba, hogy mi is legyen ez a valami? Pontosabban miből, mit szeretnék építeni? Valami olyasmi kellene, ami az én koromban – félúton 30 és 40 között – nem tesz röhej tárgyává, mégis jól használható, és visszahoz valamit a „régi” időkből.
Egy félig-meddig járóképes, nem átalakított, könnyen szerelhető motor, amiből kihozható az elképzeléseimnek megfelelő járgány. És persze mindezt ingyen mivel ha rendeződnek a dolgaink kb 70-80 ezer HUFnáger összeg jöhet szóba, és ebben már az átírás nyűgjének is benne kell lennie.
A netet böngészve igazán egy olyan járgány van, ami szóba jöhet. Ez pedig a Jawa 350. Abból is a 634 vagy a 638 as típus (természetesen ezer más motor van, mint a Honda CB sorozata, az 550 Four például 1980-85 -ből, de hát ugye nincs nagy takaróm, ami alól nem szeretnék kinyújtózkodni).
Nagyon tetszik az ikerhenger a két dobbal, a motor összképe és hát ilyenem még úgysem volt. Már csak azt kellene tudni, mi legyen belőle, lavór vagy vödör? Vagy esetleg egy kényelmes, nem túl nyers mégis egy klasszikus hardware, egy Cafe Racer? Nem rossz ötlet.
De mi a fene az a Cafe Racer?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.