Petersen's bikes

  És most itt megállok egy kicsit a felújításban, mivel vettem egy tankot a neten, ami a jövő héten ér ide, és fel kell próbálni, hozzáigazítani a vázhoz valamint az üléshez. Ezen túl, még le kell gyártani az új láncvédőt – ehhez vissza kell majd tenni a blokkot -, levenni az adattáblát, kiszabadítani az ülés zárját. Ha ez mind megvan, akkor jöhet a homok a szélben, majd pedig a szinterezés, nikkelezés, krómozás.

  Addig is, melegítek még egy kis csirkét.

 A múlt héten már nem maradt sok minden a vázon, most azonban még tovább vetkőztettem a vasat – már ha lehet ezt fokozni -, ezúttal bevetve a világ legjobb rozsdaoldóját, a flexet (alias sikító, ahogy sógornőm mondta). Kellet is, mivel amit nem evett meg az idő úgy, hogy a kezemben szétporladt, az úgy összeállt egy darabba, hogy meg sem moccant, a legnagyobb erőfeszítésem ellenére sem.

 Levágtam az első lámpa tartóit, a csomagtartót, az akkumulátor-doboz tartóját, a sárvédők csavarjait (legalább is azt, ami megmaradt belőlük) és még pár apróságot, ami biztosan nem kell. Az akkumulátornak készítettem egy új dobozt, egyenlőre papírból, mintának.

  És természetesen az alkatrészek tisztítása, krómozása, polírozása, festése, szinterezése, a motorblokk generálja, az elektromos rendszer újrakötése, az egész Lego összeszerelése és bejáratása, pszichiátriai beutalásom és a kényszergyógykezeltetésem van hátra. Gyerekjáték. Megyek, beveszem a gyógyszereket… 

 Nem válogathattam sokat. A lehetséges donorok felkutatása, és eladókkal történt levelezések után – a korábbi 4-5 motorból - két gép maradt. Egyet eladtak már korábban, egy másiknak sokalltam az árát, a harmadik gazdája nem válaszolt a levelemre. A megmaradt kettőből, az egyik Alsónémedin volt, a másik Körösladányban. Elméletileg csak azt kellett eldöntenem, hogy nyugatnak, vagy keletnek induljak. Végül keletnek indultam, mivel a fiatalabb, 350/638 –as Jawa ott volt. Tavaly ősz óta hirdették, 50.000 forintról indult, majd lett az év elején 40.000. Így aztán mivel, szombat délelőttre nem volt program, mi mást tehet egy kisgyermekes család, mint hogy elutazik 100 kilométert, öreg, romos motort venni. Péntekre a kisfiam szeme sajnos begyulladt, így aznap nem is voltunk bölcsiben. Szombatra nem javult a helyzet, így aztán a család otthon maradt, de hogy ne legyek egyedül, elvittem magammal a kutyát, legalább lesz kihez szólni útközben, és megállhatunk kicsit sétálni is a Körösök-vidéken.

 Gond nélkül eltaláltam a megadott címre, ahol apa és fia várt. A motor a rendben tartott, takaros családi ház mellett leparkolva. Olyan állapotban, ahogy a képekről és a levelezésből korábban kiderült.

Rendszeres olvasom a Totalcar blogját, a Belsőséget. Ha nem is mindig értek egyet az ott leírtakkal – ami természetes – alapjában véve tetszenek a posztok. Kár, hogy Karotta már ritkábban ír, de szerencsére itt van Winkler, Tóthzé, Gyulavitéz, Csikós Zsolt, vagy említhettem volna bármely lelkesen posztoló újságírójukat.

Csikós írásait kimondottan kedvelem. A jó értelemben vett harcore-autónánia magas fokát űzi, amolyan szent őrült. Írásai alaposak, nagy szaktudásról, és felkészültségről árulkodnak. Nem, nincs köztünk orális viszony, sőt semmilyen viszonyban nem állunk, egyszerűen csak el kell olvasni azt, és ahogyan leírja – humorosan, objektíven és sok-sok képpel tarkítva – hogyan javított Panda karburátort, vagy hogyan lett zőccséges. De említhettem volna bármely más posztját is, szóval látni, hogy benzinben keresztelték.

Hogy is jön ez ide?

Elhatározásom már régóta megvan egy Caferacer építésére. És mivel most alakul úgy a dolog, hogy keret is lesz rá, volt időm felkészülni, elgondolkozni, hogy az átalakítás során mit és hogyan is kellene... És ezek a posztok sokat segítettek. Ha konkrétumokat nem is mindig tanul belőle az ember, egy idő után kezd úgy látni és gondolkodni, mint az, aki leírta és vitt is végig ilyen tervet. Szinte érzi az ember a derekán a garázs hideg levegőjét, a letüdőzött benzinszagot, az ujjai pedig szimpátia görcsbe rándulnak a poszt-béli hideg mosófolyadéktól.

Korábbi motoraimnál elkövettem azt a hibát, hogy nekiestem, mint bolond tehén az anyukájá­nak. Eredmény így is született, legfeljebb nem tudtam használni. Volt, hogy 3-4 alkalommal kellett ugyanazt a munkát megcsinálni, hogy ki is nézzen valahogy, na meg a funkcióját is betöltse. Most azonban szeretnék alapos lenni. A motor kiválasztásától (ez már megvan), az átalakítás folyamatán, az összeszerelésen keresztül egészen a „kész” felkiáltásig és a karosszékben való hátradőlésig.

Éppen ezért – a még nem kóros elmeállapotú időszakomban – beállítottam egy-két oldalon a hirdetésfigyelőt, hogy bombázzon meg jobbnál-jobb ajánlatokkal annak alapján, amit a szűrőben belőttem. Rendszeresen böngészem a Guglit is, és egy jó ideje ránézésre megismerem a hirdetések képeit. Cél ugye a 634 vagy a 638 –as, 350 –es Jawa, papírok nélkül, mivel nem szeretném megduplázni kapásból, a feltehetőleg évekig garázsban álló és kellő képpen átalakított motorra költött összeget. A világ másik végére pedig nem mennék motorért, 100-egynehány kilométer azért még belefér.

Így is összegyűlt 4-5 ehető ajánlat. Egy eladóval volt már levélváltás, február elején mennék megnézni a vasat, hacsak nem vitte el a fagy a tél folyamán. A biztonság kedvéért a felleltekből beélesítettem még párat. Kettőt mélben zaklatok, egyet pedig majd felhívok, ha már látom a leveles válaszokat. Ami jó, hogy van két 638 –as, ez mégis csak fiatalabb (20-25 éves), igaz a 634 -es ellen sem tudok kifogást emelni, a blokja kicsit szebb is talán, mint az utódé. Árban 50.000 forintig gondolkodom, mínusz alku, plusz benzinköltség. Szerencsére - mint most kiderült - a feleségem főnökének van utánfutója, a Suzukimnak meg vonóhorga, így erre nem kell költeni, bár a futóbérlés ára már nem vágna földhöz. (Más kérdés persze, hogy a felújítás során hány futóbérlés sőt, utánfutó árát fogom majd homokszórásra, porfestésre, krómozásra, apró bizbaszok megvásárlására/legyártatására költeni.) Futóval ugyan még nem vezettem – 15 éve van jogosítványom – de ugyebár jobb később, mint soha.

   Ne is szaporítsuk tovább a szót! Elő a lovaglócsizmámmal, csutakoljátok le a kedvenc lovamat, kopókat kiengedni, puskát a nyeregtáskába! Induljon a vadászat! 

Én és a blog is elmentünk téliálmodni. Remélem januárban érdekes hírekkel szolgálhatok. Előzetesként csak annyit, hogy van elérhető közelségben – távolságban – egy alkalmas donor. A többit majd a reklám után.

   Addig is, kellemest most is és jövőre is, na meg minden szépet és jót. Telizabálva, mákos bejglitől kábultan találkozunk 2009 –ben. 

 Ezt mondja a rabbi, amikor a növendék papok megkérdezik tőle, mi is az a dilemma.

Mert az ugye már megvan, hogy mi az, amit szeretnék kihozni egy young-timer motorból. Már csak az a kérdés, hogy az amúgy is szerény – „erre nincsen pénz édes fiam” – keretet mire költsem.

Mivel csontvázig való tisztításra és onnan újbóli felépítésre gondoltam, nagyjából mindegy milyen vasat veszek. Na persze az évekig borító-kasban tárolt példányok eleve kiesnek, ezen túlmenően szinte teljesen mindegy. Miért csak szinte? A jövőbeli kihasználtság, valamint a szárnyaló fantáziám és a bürokrácia miatt.

Amennyiben veszek egy „rendezett papírokkal” hirdetett motort – vidéki nyugdíjas, nemdohányzó doktornőtől – akkor eleve magasabb az ár, és jön még az átíratás kérdése is. Matematika érettségi keretében ismertetném a részleteket:

„Péter használt motorkerékpárt vásárolt egy vidéki nyugdíjastól. Mennyibe fog neki fájni az átírás, ha tudjuk, hogy a motor 350 cm3, és a következő díjakkal kell számolnia:

·        Eredetiség vizsgálat: 15.500 Ft

·        Átírás díja: 18 Ft/cm3

·        Törzskönyv, forgalmi engedély: 6000-6000 Ft

·        Biztosítás: ~ 5000 Ft/év”

Kiszámolták? Ugye, hogy pont annyi! Gyakorlati példára fordítva, ha veszek 40.000 forintért egy motort, és átmegyek az érettségi vizsgán, akkor meg is dupláztam a motorom értékét. Ha teletankolom, jön még hozzá 15 %. Esetleg egy emelt szintű vizsga kedvéért még megbonyolíthatjuk a helyzetet egy forgalomból ideiglenesen, vagy véglegesen kivont motorral. Nem lehetetlen, csak a vásárlás után 15 napon belül forgalomba kell helyeztetni, levizsgáztatni, és mehetek is. Ez azonban nem túl reális.

(A fenti matematika érettségi vizsgához egy kis adalék: egy 1400 cm3 alatti gépkocsi eredetiség vizsgálata 17.000 Ft. És egy ide passzoló földrajz érettségi kérdés: „soroljon fel három, tetszés szerinti afrikai, vagy közel-keleti országot, ahol hasonló módszereket alkalmaznak az emberek lehúzására.)

Ezzel talán ki is ütöttem a papírokkal rendelkező egyedeket. Egyrészt magamat ismerve a felújítás, átépítés hónapokig, évekig is eltarthat, akkor meg minek költsem rá az átírás és a biztosítás díját. Másrészt olyan átalakításokat tervezek, amelyek láttán a NKH munkatársai könnyesre röhögött szemmel, hangos visítozások keretében lőnének le a vizsgaállomás területén. RIP.

Ha viszont egy papírok nélküli, de viszonylag egyben lévő motort veszek, már faraghatom is, ahogy kedvem tartja. Viszont nem használhatom majd közúton. De lehet, hogy nem is ez a fontos.

Nem az út végének elérése a lényeg, hanem maga az utazás.

 Európa egyik, nagy múlttal rendelkező motorgyárának története, évszámokban.

1878 Megszületik Frantisek Janecek, a későbbi Jawa gyár alapítója és tulajdonosa.

 

1922 Az első gyáregység megkezdi működését, Prágában.

 

1929 Jawa – név bejegyzése, és az első motorkerékpár (Jawa 500) megjelenése.

 

1937 új gyáregység kezdi meg működését Brodce –ben, elkészül a Jawa Minor kisautó

1941 63 éves korában elhunyt Frantisek Janecek

1945 a háború befejeztével, államosítják a gyárat.

1946 Újraindul a termelés. Megkezdődik a 250/350 –es motorok gyártása

 

1955 Az első „robogoó” a Jawa Pionyr 50 megjelenése

 

1962 Az ESO –val közösen, beszáll a motorversenyzésbe a Jawa

1963 Bezár a prágai gyár

1964 Elkészül az 1.000.000. Jawa motorkerékpár

1964 Új gyáregységben kezdődik meg a termelés: Tynec nad Sazavou

1974 Megjelenik a 350/634 –es típus. 1984 –ig gyártják.

 

1984 Megjelenik a 350/638 –as típus. 1991 –ig gyártják.

 

1987 Elkészül a 3.000.000. Jawa

1997 Átalakul a cég, és innen Jawa Motor Ltd. Néven él tovább

1998 Egyesülés a Motounion –al

1998 – napjainkig: Új szériák és modellek bevezetése, mint például ez a Dakar 650 –es.

További részletek és képek itt.

Aki MZ –n nőtt fel, szinte bizonyosan első dolga volt egy sportkormány, egy villamerevítő, vagy egy rezon-dob beszerzése és felszerelése (a 125 és 150 –es ETZ remek krossz alap volt, míg a 250 –est „pályagéppé” lehetett alakítani). Így voltak ezzel apáink és nagyapáink is, vagyis a saját motorjukat igyekeztek a kor éppen aktuális versenymotorjainak képre megformálni.

Valamikor a 1960 –as években, a brit motorosok körében is dúlt ez a mánia, így a kor Grand Prix versenyin látható motorokat vették alapul, amikor elkezdték bütykölni a gépeiket. Angliában elég nagy hagyománya van az utcai versenyeknek, így ezek a „Rokkerek” az átalakított gépeikkel út menti étteremtől-étteremig, ha jobban tetszik kávézótól-kávézóig versenyeztek. Ott megálltak, egy kis baráti csevejre, kávéra, szendvicsre, majd folytatták tovább. Innen az elnevezés: Cafe Racer.

(Volt egy másik elnevezés is: Record Racer. Ez azt jelentette, hogy a kávézó zenegépében kiválasztottak egy számot, és elindították. Ekkor kellett elrajtolni egy megadott pontra, majd visszaérni, még a zene lejárta előtt. Egy kör nagyjából 3 mérföld volt, és ezt a távot nem egyszer egy alig 2 percnyi Eddie Cochran szám alatt kellett megtenni.)

A kor „versenyinek” olyan kávézó is színtere volt, mint az észak londoni A406 –os út mellett található Ace Cafe.

Az Ace Cafe 1938 –ban nyitotta meg kapuit, eredetileg az észak londoni úton közlekedők kiszolgálásának céljából. A sors azonban úgy hozta, hogy az évek alatt a már említett amatőr versenyzők kedvelt találkozó- és szórakozóhelyévé vált. A II. Világháború során, mint megannyi épületet, az Ace Cafe –t is porig bombázták, ezért 1949 –ben újraépítették. Az eredeti Ace Cafe 1969 –ben bezárt, majd 2001 –ben ismét megnyitott, immáron, nem mint kávézó, inkább mint motoros-autós találkozók, koncertek és rendezvények színhelye. Egy időben az angol Totalcar adásainak is helyet adott, és idén ünnepli fennállásának 70. évfordulóját.

 

Egy tipikus Cafe Racer alapjaiban a versenymotorokhoz hasonlított. Hosszabbított tank, rövid, alig párnázott ülés – gyakran csak egy személy részére – közvetlenül a villaszárakra szerelt kormány-csutkák. Ennek köszönhetően a rider a tankon hasalva döngethetett végig a ködös angol tájakon, csodálkozó birkanyájak között. Elengedhetetlen díszítés volt még a fekete-fehér kockákból álló minta – szintén utalva a versenypályákra – valamint a treff-logo, mint az Ace Cafe védjegye.

Szó ami szó, valami ilyesmire kell itt gondolni, mint ez a Honda CB 750: 

Természetesen sok egyéb modell is szóba jöhet, mint például ez a Norton Commando:

Esetleg ez a gyönyörű Triton, 1960 –ból:

Választék van bőven, csak egy-egy ilyen motor azonban szó szerint milliós tétel. Bár a jó alapot adó Honda CB –ből van egy pár a külföldi használtmotor piacon, itt megint közbeszól az ár, valamint a honosítással járó papírmunka. Ki lehet fogni 30 éves motorokat is, és akkor legalább nincs regadó.

Ezért aztán marad a Jawa, mint ötlet, és mint lehetséges áldozat. 

 Miután apa leszerelte a kitámasztó kereket a biciklimről, és a seprűnyél sem kellett már az egyensúlyhoz, fejlődésem korai szakaszában a legtöbb időt két keréken töltöttem. Rengeteg bringám volt. A Centrum áruházakból még a 80 –as években vásárolt „Skolnyik”, orosz félversenyek, BMX, Schwin Csepel verseny, Gepida, és ki tudja még milyen jószággal róttam a köröket a háztömbök és a város körül. Állandóan mentem, szinte megállás nélkül, amíg erőm volt.

És ahogy az lenni szokott, a középiskolában már nem volt elég a lábhajtány, be kellett vetni az, ex-szocialista országok és a nagy orosz testvér kétütemű gépparkjának minden darabját. Verhovina – ez általában többet állt, mint ment – Romet Kadett, Simson, és persze a 80 –as évek végének csúcsragadozója az Mz. Ez utóbbiból volt 125, és 250 –es is. Mindkettő az ETZ típus, fordulatszámmérővel, kisipari sport-kormánnyal, és egyéb, abban az időben menőnek számító „extrával”. A végkifejlet egy Honda FT 500 volt, amit egy nagyszülőknél töltött nyári motoros kirándulás alkalmával vásároltam. Olasz országból hozta be egy kereskedő. Használtan de jó állapotban, minden papírral, nekem csak a forgalomba helyezést kellett intézni, ami abban az időben (1995) még nem volt annyira komplikált feladat, mint napjainkban.

Egyszóval mindig volt valami, amit szerelni, bütykölni, szétszedni-összerakni, festeni, festetni, műszakiztatni, javítani kellett, azaz nem kellett volna, ha én úgy intézem. Órákat, hétvégéket töltöttem a családi garázsban, hogy megvalósítsam egy-egy elképzelésemet, vagy csak hogy lemossam a vasat, és gyönyörködjek benne. A volt barátnőm - aki most a feleségem – látva akkori elhivatottságomat, már rendszeresen a garázsnál keresett hétvégén, tudván, ott biztosan megtalál.

Aztán a családi fészekalapítás és a biztos jövő megalapozásának érdekében, a Honda is feláldozódott az ésszerűség oltárán, és jó pár közös év és ki tudja mennyi kilométer után eladó sorba került. A sors fintoraként egy kereskedő vette meg, és adta tovább, már nem is tudom kinek.

…

Eltelt több mint 10 év, megvan a fészek, a gyermek is növöget, és ez az egész olajfoltos, kétütemű-benzingőz szagú világ nagyon hiányzik. Kéne valami. Egy kis vas, ami nem kerül sok pénzbe – a családi költségvetésben a „Nagy álmok megvalósítására fordítható összeg” sorban 0 szerepel – és lehet bütykölni, ki lehet valamit hozni belőle, ami nem is túl látványos, de nem is túl kommersz.

Ekkor estem igazán gondolkozóba, hogy mi is legyen ez a valami? Pontosabban miből, mit szeretnék építeni? Valami olyasmi kellene, ami az én koromban – félúton 30 és 40 között – nem tesz röhej tárgyává, mégis jól használható, és visszahoz valamit a „régi” időkből.

Egy félig-meddig járóképes, nem átalakított, könnyen szerelhető motor, amiből kihozható az elképzeléseimnek megfelelő járgány. És persze mindezt ingyen mivel ha rendeződnek a dolgaink kb 70-80 ezer HUFnáger összeg jöhet szóba, és ebben már az átírás nyűgjének is benne kell lennie.

A netet böngészve igazán egy olyan járgány van, ami szóba jöhet. Ez pedig a Jawa 350. Abból is a 634 vagy a 638 as típus (természetesen ezer más motor van, mint a Honda CB sorozata, az 550 Four például 1980-85 -ből, de hát ugye nincs nagy takaróm, ami alól nem szeretnék kinyújtózkodni).

Nagyon tetszik az ikerhenger a két dobbal, a motor összképe és hát ilyenem még úgysem volt. Már csak azt kellene tudni, mi legyen belőle, lavór vagy vödör? Vagy esetleg egy kényelmes, nem túl nyers mégis egy klasszikus hardware, egy Cafe Racer? Nem rossz ötlet.

De mi a fene az a Cafe Racer?