Petersen's bikes

 

 

 

   Biztos akadt közöttük egy Jawa fetisiszta, aki tud segíteni. Ha meg nem, marad a kerekes szerelőállvány. 

     Ne is mondjanak semmit, régen jártam erre. Az elmúlt hónap elég menős volt, a motorra nem is maradt időm. A munka mellett elment két hét a fürdőszobánk szétverésére, felújítására, és a romeltakarításra. Egy hetet pedig tanfolyamon voltam, reggeltől este 10 –ig, így aztán csak fürdeni és aludni jártam haza, és a családomat csak alvó állapotban láttam.

    Miután a múltkor másfél órán keresztül kényeztettem saját magamat orálisan, a dugattyú és a hajtókar összeszerelésével, megjött az ihlet, miszerint esztergáltatni kell egy kis kúpos csapot, a tűgörgők kordában tartására, és a csapszeg beszerelésére.

 

 

 

    Ennyit a gyors pimpelésről. 

   Van ugye a ki műhely, ahol eddig szereltem. Azaz csak volt, ki kellett pakolnom, mivel más funkciót kapott a helyiség. Így most a motor alkatrészei a házunkban, két pincében vannak letéve, kissé megnehezítve az egész projektet. Most pedig még szűkösebb a hely, mivel visszahoztam szinterezésből a vázat, valamint a többi leadott alkatrészt. (Egy urban-legend szerint, volt olyan szaki, aki helyszűke miatt, a lakásának nagyszobájában generálozta az ezeröcsi motorját.) Zoli tisztességes munkát végzett, öröm volt látni a sok felni, motoralkatrész, és kovácsoltvas kerítés elem között a saját motorom alkatrészeit (ha valaki jó szinterezőt keres, megadom a pontos címet).

 

 

 

    Jó pár éve annak, hogy bátyám ösztönzésére - és vele – részt vettem életem első teljesítménytúráján. Ülő munkát végzek, így a gerincem és a vázizmom hálás minden nem görnyedve töltött percért. Mozogni kell, nincs mese, de a nagyobb, hirtelen terheléssel járó sportokat nem bírom. Futás kizárt, úszni jártam egy darabig, és természetesen ott a bicaj tavasztól-őszig, mint közlekedési és sporteszköz. És itt jön a képbe a túrázás.

Egy jó cipő, egy hátizsák és sok-sok szabadban töltött óra, napsütésben, esőben, hóban és sárban. Próbálják ki, érdemes! Évente 8-10 túrára megyek, amiket előre kinézek magamnak a TTT honlapján. Nem hajtok megszállottan, egyszerűen csak szeretem csinálni, és így is összejön évente egy-két száz kilométer. Idén januárban már voltam egy „szezonnyitó” túrán Kiskörén, ezen a hétvégén pedig Isaszegen jártam, a gödöllői dombságban. 15 km vízszintesen, 250 függőlegesen, könnyed tavaszi séta, amire Bessy is elkísért. És ha már a nagy főváros közelében voltam, kicsit a motor javára is fordítottam a kirándulást.

Történt ugyanis, hogy a héten sikerült itthon homokszóratni minden fontos alkatrészt. Ez úttal is köszönöm Edinának, a cég tulajdonosának a segítséget, ugyanis egy rossz kompresszor, az összegyűlt rengeteg munka, és a rövid határidő ellenére személyesen szállította le a megtisztított alkatrészeket, hiánytalanul, jó áron, pénteken este 9 -kor. (Érdekes volt látni, ahogy este a Mitsubishi terepjáró bekanyarodik az utcánkba, platóján a tiszta vázzal és alkatrészekkel. Tisztára, mint az OCC -ben.)

Rendes szinterezőt viszont nem találtam. Egy akad a környékünkön, oda elmentem, beszéltem a „mesterrel”, hogy mi a meglátása. A porfestés technikájából adódóan – színváltás után ki kell tisztítani a rendszert, illetve a helyiséget ahol fújják az alkatrészeket, hogy csak az aktuális szín ragadjon a vázra – összevárják az egy színre fújandó dolgokat. Erősen rá akart beszélni, hogy antracit szürke legyen a váz, mert most olyat fúj, vagy várhatok heteket, ha gondolom. A „na és mennyi lesz” kérdésre cinkos mosoly, kis kacsintás, hozzam el és megoldjuk. Na kösz, akkor itt most logout, keressünk másik megoldást.

Feleségem unokatestvére Pesterzsébeten lakik és dolgozik. Van egy kis szinterező műhelyük az apjával. Ennek az egész kávérészeres vircsaftnak az elején felmerült, hogy ők viszik majd fel a feketét a motorra. Láttam már a munkájukat, szépen és jól dolgoznak. Csak hát BP 200 km oda-vissza, így a benzin eleve megduplázná az árat. De ha már Isaszegen járok, visszafelé be tudok hozzájuk menni, leadom a vasakat, és ha kész majd lehozzák, úgy is járnak felénk, mert esküvő lesz, és hozzák a meghívót. Nosza, gyors körbetelefon, megszervezem a rokonságom életét, vihetem persze, semmi gond, megoldják. Hurrá, akkor lássuk, mint mond a gugli.

Közel 260 km a teljes táv, autóval. Plusz a 15 km lábon. Ha mindent el szeretnék intézni, akkor reggel 5 felé el kell indulni Szolnokról, már csak azért is, mert kollégám – Peti aki rendszeresen túrázik, és túravezető - szintén bejelentkezett a túrára, csak ő a 45 kilométert sétál le, így reggel 7 felé bakancsot kell húzni, hogy szintidő alatt beérjen. 100 km, és kb. másfél óra Isaszeg. 4 - 4 ½ óra a túra (nekem), a célba érkezés utáni zsíros kenyér evészettel együtt. Onnan irány a főváros, vasak le, rokoni puszik és jókívánságok fel, kb. dél. És persze ebédelni is kellene valahol, és jó lenne hazaérni, mire Máté felébred az ebéd utáni alvásból, és lemosni magamról port, izzadságot a délutáni játszóház indulása előtt. Jó kis kör.

Vasárnap reggel, a pékeken, buszsofőrökön és motorbuzi-túrabolondokon kívül minden épeszű ember alszik, pláne ötkor. Vasak az autóban, Bessy a hátsó ülésen, bakancs és hátizsák a vasakon, akkor hát, menjünk.

A túráról külön blogot lehetne írni. Az idő remek volt, a táj pedig gyönyörű. A magamfajta alföldi ember nagyon örül a hegyvidéknek, és a dombságnak, néha a játszótéren Mátéval felépített homokhegy is feldobja a hangulatomat.

Nagyon kellett már ez nekem, és hát a jószág is jót futkározott, illetve átállt vízhűtésre, és megfürdött a Rákos patakban.

Inkább csak kellemesen elfáradtam, mint kidőltem igaz, visszafelé jól esett ülni. A túra alatt az ellátmány remek volt, kaptunk enni-inni bőven, így kibírtam hazáig, nem kellett megállni, ebédelni.

Az M0 –on, majd az M5 -ön hamar beértem Pesterzsébetre, a két Zolihoz, valamivel harangszó előtt. Leadtam a cuccot, rövid beszélgetés, majd körbecsókoltam mindenkit és elindultam hazafelé (Zoli indulás előtt megvigasztalt, hogy ha tegnap (szombat) vittem volna az alkatrészeket, akkor ebéd után vihettem volna haza mindent. Se gond, ennyire azért nem sürgős). Még egy gyors beugró a monori kertészetbe (a nevüket nem írom le, nem fizettek), majd hazafelé Cegléd magasságában gyorsan összeütöm az ebédet, azaz megrendelem a pizzát. Hazaérve, felcuccolok a lakásba, majd ebéd, zuhany, és lazításként egy kis laza séta a belvárosban.

Megettük az év első fagyiját is. És még csak április van.

 Kövezzenek bár meg, megvallom őszintén: szeretem a Teleshop –ot. Legjobban a szépségápolási cuccok bemutatóit csípem, amikor egy-egy krémtől/szerkezettől/eszköztől, 10-25-30 évet fiatalodnak, ugyan ennyit fogynak, és megannyi ráncot dobnak el emberek, akár 10 perc alatt. Ezt természetesen, alaposan fotoshopolt képekkel alá is támasztják, tudományosan, meggyőzően, hitelesen. Bár én is használtam ezt a programot - aminek itt az eredménye - nagyon nem mélyültem el a témában, így most sem vettem elő a virtuális radírt és ceruzát. Közel három évtized sarát úgy sem lehetne hitelesebben ábrázolni, csak az eredeti képekkel.

 És hát ugye a múltkoriban emlegetett, mesebeli sárkány effektus: a kuplung láncot már biztosan cserélni kell. Csoda, hogy nem ugrott le magától, rendet rakva odabent.

  Tinédzser koromban azzal egészítettem ki a zsebpénzemet, hogy a haveri, rokoni kör biciklijeit szereltem, elhanyagolható nagyságú óradíj fejében. Ebben az időben ugrott meg a testsúlyom, mivel volt, hogy csokival vagy egy-két szelet tortával voltam kifizetve. Mindent elvállaltam, az apróbb szerelésektől, váltó-, fék beállítástól kezdve a centírozáson keresztül a komplett felújításig. Ez utóbbi esetében – szétszed, tisztít, lefest, összerak – tapasztaltam meg, milyen gyorsan is lehet egy bringát szétkapni. 10-15 perc az egész, nem több, és az előszobában máris kikerülhetetlen akadályokat képeztek a különböző alkatrészek.

  Ennél a motornál sincsen másként. Két hete még összeszereltem, bemérni a tankot és az ülést, valamint a láncvédő helyét. Miután az utolsó hegesztés is megvolt, alig fél óra alatt alkatrészekig szedtem szét.

  Beteghordó ágyra tettem, mivel a „műhely” egyik feléből átköltöztem a másikba, és így volt a legpraktikusabb. Külön raktam a homokszórandó cuccokat, egy szép nagy doboznyi összejött. A vázon kívül az első és hátsó villa, az ülés, a tank, a sárvédő, a fékpedál, és még egy fél tucat nagyobb alkatrész került egy helyre. A porlasztót, és az igazi apróságokat – fék alkatrészek, anyák és alátéteik, stb. - beáztattam brigéciolba, majd lemostam és drótkoronggal megsikáltam mindet.

 Egy kis dobozba raktam, amit majd nikkeleztetni kell. És már van „kész” feliratú doboz is. Ide került a kürt, a fesz-szabályzó, a porlasztó, és jó pár megtisztított vasdarab.

   Korábban említettem a Belsőséget, ahol igazán azokat a posztokat szeretem, amiben sok-sok kép van. Olyan ez, mint az erotikus magazin: a képek magukért beszélnek, nem is kell a szöveg, az csak akadályozza a vizuál anyag agyba áramlását.

   Így hát, az erotomán olvasók kedvéért, jöjjön a lényeg, a vizuális orgazmus, ha nem akarják, innen már nem is kell scrollozni lefelé, nem lesz több kép.