Nem is olyan rég, ha jól emlékszem még, játszottam egy gitáron azaz dehogy is nem, jó egy hónapja, hogy gyorsan izibe’ felraktam egy posztot amin két képbe sűrítve látszódott az elmúlt másfél év munkája. Remélem nem vezettem félre senkit, a motor még nincsen készen, még be sem lett indítva, bár jó jel, hogy az utolsó alkatrészek is megérkeztek (ekkor dobtam össze szó szerint a motort, pár kép erejéig). Egy-két dolog még hiányzik, valószínűleg kell még egy új akksi, és vennem kell első fékbowdent is. Ez persze már nulla mindahhoz az alkatrészmennyiséghez képest, ami a tél és a tavasz folyamán landolt az asztalomon.

 Legutolsó, regény hosszúságú bejegyzésem a kábelezés örömeit próbálta visszaadni, remélem sikerült valamit átvenni a leírtakból, így egy nagy közös élményünk lehetett az olvasókkal, together-forever, ahogy annak idején megénekelték. És most újra itt, vizsgáknak vége lehet ismét olyan luxusszámba menő dolgokra koncentrálni, mint család, alvás, kutyák és motor.

 Egy gyors leltár, csak mert biztosan nem mindenki emlékszik, hogy hol is állunk (többek között én sem):

 - elkészült a festés

 - elkezdtem az elektromos rendszert bekötni

 - megrendeltem az utolsó alkatrészeket (beérkeztek)

 - szét és összeszereltem az első teleszkópot

 - szét és összeszereltem az első teleszkópot

 - szét és összeszereltem az első teleszkópot

 Ez utóbbi pár munkafázis, úgy gondolom megér egy kis részletezést. Az egész ott kezdődött, hogy 15 milliárd évvel ez előtt, történt egy nagy ősrobbanás közszemlére tettem a készülő motort, és egyben feltettem egy szavazógépet is mi az, amin változtatni kellene a motorral és a bloggal kapcsolatban. (Apropó, sokat szavaztak arra, hogy legyen több nő a blogban. Lássák kivel van dolguk, ide kattintva sok dudában gyönyörködhetnek. Kéjes hangok is vannak benne, szóval pump up the volume) Akkor kiderült, hogy sokak szerint hosszú az első villa. Akkor beláttam, valóban az volt, nem illett a motor összképébe. Nekiláttam hát, hogy leültessem 3 centivel a motor elejét (szétszerelés 1).

 A Jawa teleszkópja nem egy ördögien bonyolult szerkezet. Két cső egymásban, pár alumínium persely, egy szimering fent és nagyjából kész is. Az ültetéshez a felső csőből kellett leesztergálni és a végét kúposra alakítani. Ki másra bízhattam volna ezt a nemes feladatot, mint Ervinre, minden esztergapadok mesterére. Nem mondom, hogy most elkapkodta a dolgot, két hét is eltelt mire végzett, igaz közben jóval fontosabb dolga is volt, és én is többször megfordultam nála. A villa felső csövén van ugyanis a szimering ház, amit nem lehet levenni, csak lefelé, mivel a cső felfelé bővül. A szimering házat pedig azért kellett levenni, mert azzal együtt nem lehetett befogni a csövet az esztergába. Szóval lefelé kellett a levétellel próbálkozni, ahol az alumínium perselyek voltak. Itt megjegyzem, hogy szétszereléskor nem volt olaj a teleszkópban, csak valami nyúlós fekete szurok, ami nagyon nehezen jött csak le. Ebben állt az egész cucc, így a perselyek az évek során szépen rágyógyultak a csőre. Próbáltam finoman és csúnyán is levenni, sajnos csak az erőszaknak engedtek, így új perselyeket is vennem kellett, így viszont már lejött a szimering ház és Ervin elvégezhette a rá szabott feladatott.

 

 

 A mű tökéletes lett, és mint a korábbi képeken látni lehetet, jót is tett a motornak. Szóval, villaszár a helyén, rá a szimering ház, az új perselyek, alulra az új gyűrű, ami az egészet rögzíti.

 

 

 Amikor a teleszkóp alját a helyére próbáltam tenni, nem tudtam a rugót összenyomni eléggé, hogy a szimering házat felkapassam az első csőre. Ez persze csak a majdnem teljes összeszerelésnél tűnt fel kezdő szerelő szememnek (szétszerelés 2). A hiba oka triviálisan egyszerű: ha már a csőből vágtam le, illő a rugóból is. A flex jó barát, gyorsan megvolt a pár menettel rövidebb rugó. Összeraktam a bal oldalt, minden rendben ment, egy is olajjal előtte persze mindent megkínáltam, hogy csússzon a dolog. Amikor a teleszkóp alján található csavart meghúztam – ami meggátolja, hogy lefelé szétcsússzon minden – a csavar fejvesztve menekült. Akkor újra (szétszerelés 3). A csavar természetesen tőben tört le, így csak nagy nehezen tudtam kitekerni a megmaradt részt. A részletekkel nem fárasztok senkit, elég az hozzá, hogy volt benne satupad, erőlködés, agyalás, fúrás-faragás, naturális szavak mindenféle birtokviszonyban. Lényeg, hogy egyben az eleje, meghúztam a kormány kifliket is, és minden vezetéket betessékeltem a lámpaburába.

 Hogy adjak az esztétikának is, készítettem a tankra és a púpra matrica mintát, papírból és felpróbáltam, hogyan is néz ki.

 

 

 Tudom meglepő, egyszerű pepita csík lesz, aranysárga szegéllyel. Keresek valami dekor céget – egyet már ki is néztem – és legyártatom velük. Ezt majd a vége felé (LOL) persze.

Most már nem nyugszom amíg be nem indul, ha áll is egy helyben a motor legalább járjon. Tehát új akksi, kábelezés, és indítás. Remélhetőleg mindez videóban prezentálva.