A címben szereplő „alkotói” jelző talán kissé túlzásnak hangzik, a válság szó pedig bármennyire is népszerűtlen mostanában, ebben az esetben eléggé találó. Saját magam is meglepődtem, hogy mennyire nem kívánkoztam a garázs környékére, azon túl, hogy az autóval ki- és beálltam. Nem mennék bele részletekbe, az elmúlt hónapok eseményei külön blogot kívánnának, egy-egy elmebetegebb pillanatomban még a motor eladásának a gondolatával is eljátszottam, és nem a motor hibájából. Mindegy, itt vagyok again,
viharon túl, szélcsenden innen. Gyorsan be is rekesztem önmagamat, mielőtt a képernyő előtt mindenki borotvát ragad, és a blogstatisztikával együtt az öngyilkosok száma is megugrik… (hála és köszönet azon maréknyi olvasónak, aki eddig is kitartott)
50 nappal ez előtt ott tartottam, hogy mennyire szuper, meg hű és ha. Ez valóban így volt, közben azért be-be ugrott egy-két baki. Például eltört az új szénkefe tartó, így kénytelen voltam én is az általam kritizált
megoldással élni. Hiába, visszanyalt a fagyi.
Az alapjárattal és a menetpróbákkal elég sokat küszködtem. Hol beindult, de nem volt alapjárat. Aztán beindult, volt alapjárat, de gázra fulladt. Aztán beindult, volt alapjárat, nem fulladt gázadásra, de ment közben rángatott. Ha jól emlékszem, ezen a ponton kezdtem el csomagolni, hogy megszököm otthonról, és beállok birkapásztornak a nagy albán síkságokon és háremnyi birkát fogok tartani. A végső katarzishoz az vezetett, hogy egy szép augusztusi napon próbáltam beindítani, és semmi. Rugdostam – a berúgó kart csak, természetesen – gyertyát pucoltam, trafót cseréltem, imát mormoltam, aztán megint mondtam egy imát, de már hangosabban, aztán pedig nagyon hangos voltam és már egyáltalán nem imádkoztam.
Eljutottam arra a pontra, mint a horgász, aki mindenféle csalival próbálkozik, és nem fog egész nap semmit. A nap végén morcosan összepakol, majd bedob a halaknak egy húszforintost a vízbe: nesztek, vegyetek amit akartok!
Visszatoltam a motort a helyére, letakartam, kívántam neki jó éjszakát – meg mást is – és hazamentem. Aztán eltelt egy-két hét, motor nélkül. Beindult a suli, összejött sok munka és ma arra ébredtem: motorozni kéne. Mivel az akksi nem a legjobb, és nem vettem még újat, azzal kezdtem, hogy délelőtt felraktam töltőre. A töltőt a lehetséges fokozatok közül – kicsi, közepes, had’ szóljon, normális vagy? – a legnagyobbra állítottam, és hagytam had seregjen. Délután amikor lekapcsoltam a töltőt, kis cseppek jelezték a padlón, a művelet sikerességét.
Nagy harcra készültem. A garázsba menet átpörgettem a lehetséges variációkat az agyamban. Előkészítettem a műtőasztalt, az összes szerszámot, rongyokat, hidegindítót, a telefonba beütöttem a 105 -t, hogy lángoló kézzel már csak a zöld gombot kelljen megnyomni.
Akksi be, biztosíték a helyén. Kinyitottam a benzincsapot, hallottam, ahogy az úszó kis kattanással lezárja a beömlő szelepet, a sok állásban kiszáradt úszóházban. Csendet kérünk, próba! Gyújtás nélkül pár rúgás, gyújtás, rúgás, semmi. Csodát persze ne várjunk, ennél kisebb dolgokhoz is hat napra volt szükség, annak idején…
Megint pár rúgás üresen, gyújtás, rúgás, beindult. Beindult? Mi az hogy, alapjárat egyből alakul, gázadásra reagál, majd hagyom had’ ketyegjen. Szépen jár, semmi baja. Leállítom, újabb indítás, elsőre. Meglepődöm és meghatódok, könnyeimmel küszködök, megint van pulzusom… És mindez egy akksi miatt?
Az alapjárat stabil, kicsit még állítok rajta, kevesebb benzin is elég. Az eső elállt, így mehetek pár garázskört. Az egyes kicsit rángat, a többi fokozatban viszont semmi gond, szépen egyenletesen húz, és ha megállok, egyből visszajön a beállított alapjárat. Cool…
Éppen ideje volt már egy kis motorozásnak, már csak azért is, mert a tél beállta előtt szeretném úgymond készre hozni a motort, már ha ez az állapot valaha is elérhető. Mindig is írtam listát, hogy mikor mit kell még javítani, reszelni, beszerezi, mostanra ez már eléggé lerövidült:
- kürt még nincs,
- az első teleszkóp bal fele nem tökéletes,
- kéne tükör, szelepsapkák, egy-két apróság,
- féklámpa, világítás.
Most könnyű dolgom lesz, mivel egy hét múlva
32. Alföldi Veteránbörze. Remélhetőleg az idő kegyes lesz, és nem fog esni, mert a hideg önmagában ilyenkor nem akadály. Jöjjenek, nézelődjenek, vásároljanak! Ha minden jól megy a következő posztban börze-beszámoló.
_k.jpg)
.jpg)
