Nemsokára új post. Addig is katt ide.
2009.10.18. 23:45 petersen
A hard (birth)day's night
Kicsit remeg a kezem, ahogy útban a Puskás Ferenc stadion felé, lenémítom a telefonomat. Pedig megszokhattam volna, hiszen ez már a sokadik rendezvény az elmúlt hónapban, ahol beszélni fogok. Néha már azt sem tudom, hol ébredek, London vagy New York? Annyira egyformák.
Motoros rendőrök tucatjai biztosítják utamat, ahogy a limuzinom megáll a főbejáratnál. Több száz motoros, hosszan kígyózva, dudálva, villogva és integetve halad el mellettem. Testőr nyitja az ajtót, villognak a vakuk, forognak a kamerák. Riporterek hada egymást túlüvöltve akar kérdezni. Mindenki itt van, NBC, CNN, Sky-News, Duna TV. A bársonyszőnyeg két szélén őrjöngő tömeg, van dolga a biztonságiaknak. Integetek, mosolygok, majd besétálok az épületbe, ahol a tömeg állva, tomboló tapssal üdvözöl (a jegyek állítólag hónapokkal ez előtt elkeltek). Férfiak szorítják meg a kezemet, nők ugranak a nyakamba, rúzsfolt az ingemen.
Fellépek a színpadra, mögöttem hatalmas kivetítő, előttem a rajongók hada. Hosszú percek telnek el, mire mindenki megnyugszik, és leül a helyére. Elkezdem az előadásomat. Röviden, határozottan beszélek, és mint mindig most is fejből mondom a szövegemet. Szót ejtek a múltról, a kezdetekről, a motorkerékpár gyártás globális helyzetéről, majd éltetem a kőolajat, mint a jövő legfontosabb energiahordozóját. Szavaim hallatán sárga kezeslábasban Greenpeace aktivisták ereszkedne le a kupola tetejéről, majd „Viva petrol” feliratú transzparenst feszítenek ki. A tömeg őrjöng.
Mondataimat többször is ütemes, szűnni nem akaró taps szakítja meg. Műholdon keresztül kapcsolják Obama elnököt, aki immár hivatalosan is bejelenti, hogy a Harley Davidson gyár elkészült a gyártósorának átalakításával, így indulhat az általam tervezet motor sorozatgyártása. Kicsit később Nicolas Sarkozy jelentkezik be, és élőben leleplezi az Eiffel torony parkjában felállított mellszobromat.
Beszédem végén idősebb Paul Teutul ölel át elsőnek, és sírva köszöni meg, hogy üzleti terveimmel kirángattam az OCC –t a válságból. Valentino Rossi pedig könyörög, fontoljam meg még egyszer, a vezető mérnöki poszt elfogadását. Sylvester Stallone telefonon ér utol, és visszaigazolást kér, valóban ott leszek-e a legújabb Planet Hollywood étterem megnyitóján, ahol örökös asztalfoglalás vár.
Válaszolni is alig van időm, indulni kell tovább, a Hősök terén óriási party vár. A házigazda Jay Leno, a színpadon éppen a Beautiful day-t nyomja a U2. Remek a hangulat, utoljára akkor szórakoztam ilyen jól, amikor Ewan McGregor megérkezett Fokvárosba, a „hosszú motorozás lefelé” túra céljába, és este együtt ünnepeltünk.
Sok minden mögöttem, és még több előttem. Ki tudja, mi jön még…
(Állítólag az angol Királynő fontolgatja, hogy ne csak brit állampolgárok kaphassanak lovagi címet.)
5 komment
2009.10.11. 20:24 petersen
Leltár
Még a történet elején, készítettem egy listát, a motorral kapcsolatos tennivalókról. Azóta, mint lehet tudni, sok minden történt, volt ami megoldódott, és volt ami menetközben jött elő mint új probléma.
Mivel lassan egy éve pattant ki a motor(át)építés gondolata a fejemből, ideje egy kis „számvetést” tartani, mit is végeztem eddig. Ami biztos, itt tartok most:
.jpg)
- szétszedve, tisztítva, homokszóratva minden,
- a váz átalakítva,
- minden csavar új, kisebb alkatrészek nikkeleztetve.
- a váz és alkatrészei szinterezve,
- új kerekek, kerékcsapágyak, fékbetétek,
- porlasztó kívül-belül tisztítva,
- új főtengely-szimeringek, blokk-tömítések.
- az ülés is alakul, már „csak” bőrözni kell,
- befeketedett az akku tartó, a villaszárak és a hátsó lengéscsillapító is,
- deklik polírozva.
- elkezdődött az összeszerelés.
Van azonban még jó pár intézni való:
- kipufogódob szabás, égetés és krómozás,
- tank festés,
- tüte készítés a porlasztóra,
- kerék-centrírozás,
- villa, lengéscsillapító összerakás,
- a kormány elkészítése,
- lámpatartó,
- elektromos bekötés,
- pöcc-röff
A legfontosabb most az, hogy lábra állítsam a motort. Ennek érdekében homokszórattam a hátsó rugókat, mehetnek krómozásra. A hátsó lengéscsillapítókat elkezdtem összeszerelni, az elsők pedig tulajdon képen, készen állnak a beszerelésre. Csak egy kis csiszolás kell az alsó kormánykifliken, mivel a szinter miatt nem férnek a villaszárak a helyükre. Ha a kerék is ki lesz centírozva, akkor sínen lesz a dolog, és remélhetőleg később sem siklik ki.
P.S.: A jövő hétre szervezek egy kis ünneplést a blog születésnapjára, amiről majd részletesen beszámolok.
1 komment
Címkék: jawa váz motorblokk
2009.10.04. 21:29 petersen
Offline tudósítás, a 29. Alföldi Veterán Börzéről
Évek óta, minden október első vasárnapján rendezik meg Szolnokon, a veterán-találkozót és börzét. Ilyenkor kisebb zarándokhellyé változik a helyi, francia érdekeltségű üzletlánc parkolója, és hosszú autó- és motorsorok kígyóznak a parkolóhoz vezető lejáratnál.
Jó előre bevéstem a naptáramba a dátumot – akinek nincs esze, legyen notesze – nehogy lemaradjak, mint tavasszal. Ha valami oknál fogva elfelejtettem volna, akkor a városban ilyenkor megszaporodó Mz, Pannónia és Jawa had, biztosan eszembe juttatja a dolgot. A reggeli kutyasétáltatáskor láttam egy bőrszerkós figurát, aki éppen egy 125 –ös Ts Mz-t és egy Verhovinát mosott a kézi-autómosónál, majd pedig konvojban feltűnt pár régebbi Mini. Ezekből a jelekből még maga a Pápa is rájött volna, mi készülődik.
Vasárnap, ragyogó napsütés, kellemes idő, a család férfi része elindul vadászni. Mátét már előző este befűtöttem, hogy könnyebb legyen kicsalni. Elmondtam neki, hogy mennyi autó, meg motor lesz, és játékok, meg látnivaló és vásár. Reggel nem is kellett sokat kérlelnem, így 9 körül elindultunk.
Aki ismeri a terepet, el tudja képzelni, mit jelent, hogy a parkolóban alig volt hely. A bevásárló központ mellet van egy piros elektronikai üzlet, a két oldalán egy-egy barkácsbolt (a kék és a mókusos), ezek mellett pedig egy hosszú üzletsor. Kb 2000 parkolóhely, ebből a harmadát elfoglalta a kirakodók hada, a többiben pedig a látogatók autói. Sokan voltak, na. A bejárathoz menet a korábban látott Miniket láttam viszont, vagy húsz másik társaságában. Mint kiderült, az „50 éves a Mini, jubileumi találkozó” résztvevői voltak.
A parkoló motorok között egyből akadt a kedvemre való, egy jó kis Kawasaki, Caferacer stílusban.
Egy kis idom, bandázs a dob előtt, nuku hátsó sárvédő, fapados ülés, egyszóval tökéletes. Tessék csak megfigyelni a tankot! Igen, nekem is ilyen van, és remélem legalább ennyire jól fog vele kinézni a motor. Kár hogy a hangját nem hallhattam, bár a dob láttán szerintem mindenki el tudja képzelni. A Kawa mellett egy igazi iskolapéldája az új és a régi harmóniájának:
Yamaha cruiser és egy Pannónia utánfutó. Az ötlet nem rossz, ha ezt így gyártottuk volna 50 évvel ez előtt, ma a világ legnagyobb motor- és utánfutó gyárával büszkélkedhetnénk.
Mivel gyerekkel voltam, így „csak” két órát kóboroltunk. Látni és vennivaló így is akadt bőven, az utóbbiról később még írok.
A legtöbb helyen kis dobozokba voltak rendezve az alkatrészek, típus és részegység szerint. A kínálatra jellemző, hogy több, forgalomképes motort is össze lehetett volna szerelni, a kirakott cuccokból. Az ex-szocialista gyártmányokból volt a legnagyobb a felhozatal. Több száz négyzetméteren, leterített plédeken és kartondobozokban várták a sorsukat a Pannónia, Mz, Jawa, Ural és Csapal alkatrészek. Láttunk 50 éves traktort, használt Swift árában, csupakróm alkatrészeket – sikerült címet kérnem – és egy igazi különlegességet, a hazai „sufni-tunning” egy valódi gyöngyszemét:
Egy Pannónia, igen, és?, kérdezhetnék. Így van, egy Pancsi, de számolják csak meg a kipufogó könyököket. Négy darab, valóban.
Direkt raktam idézőjelbe a fenti jelzőt. Ez itt ugyanis, mérnöki munka a legjavából. Két darab kéthengeres blokk, összerakva. Mi munka volt a főntengely megszerkesztése, és elkészítése, a blokk-közép összeillesztése? Ezekhez képest a négy karburátor szinkronizálása, és a bejáratás ovis homokvár-építés lehetett. A tank ketté lett vágva, és a közepére beraktak egy jó 30 centis darabot. Nem tudnám megsaccolni mekkora lett így, de szerintem a 40 litert alulról súrolja. Hátulról nézve a négy külön dob pedig még jobban szélesíti, az amúgy sem keskeny motort.
(Annak idején - valamikor a kilencvenes években - a Motor-revű cikkezet egy ilyen motorról. Mivel ennek régi rendszáma volt, nem kizárt, hogy ez volt az. Ki tudja?)
Kifelé menet észrevettem egy pofás, matt feketére „fényezett” Suzuki gikszert. Az oldalán a felirat eléggé egyértelműen, és jól tükrözi a tulajdonos ízlésvilágát:
Ami engem illet, nem volt eredménytelen a bolyongásom. Vettem egy hátsó lámpát kompletten, első lámpa-tartót – ami szabni kell egy picit – és aminek a legjobban örülök, hogy kaptam kormány-csutkát.
.jpg)
Igaz a dőlésszögük nem állítható, de így is jók lesznek. A teleszkóp-szárak tetején lévő csavarok helyett esztergáltatnom kell majd két rudat, amit a teleszkópba betekerve egyrészt rögzíti magát a szárat, másrészt rárakhatom a csutkát. Remélem a csonkok legyártatása sem lesz nehezebb, mint az elképzelés maga.
Mehetek megint Ervinhez.
4 komment
Címkék: börze
2009.09.13. 16:53 petersen
5093
Hónapok óta készítem a motort, és még azt sem tudom, hol a vége. Szeretném, ha jövő nyárra már lovagolható lenne, erre azonban sajnos nem sok esélyt látok. Hobbi ez, amit szabadidejében művel az ember, abból pedig keves van. C’est la vie, nem panasz, majd alakul.
Viszont jó látni, ahogy a hazai szakiknak hála, szebbnél-szebb motorok készülnek, és látnak napvilágot. Jó tudni, hogy ilyen sokan művelik ezt a sportot, és öröm, hogy egy-egy motor felújításával és bemutatásával ezek a gépek ismét előtűnnek a feledés egyre bozótosabb és egyre sűrűbb erdejéből. Tessék csak megnézni a szocimotorost, vagy elolvasni a motorépítő bajnok legújabb gépéről készült írás, vagy az újra hadrendbe állított, és napi használatban lévő Pannónia történetét. És ki tudja, hány és hány műhelyben reszelnek hasonló gépeket, nap mint nap, hosszú órákon keresztül.
Ez úton is felajánlom, hogy akinek van valamilyen felújított, átépített szocreál, esetleg jó pár évtizedes „nyugati” motorja (vagy tud ilyenről a környezetében), és van róla fényképe – esetleg az elkészültéről is – akkor küldje el nekem, és időről-időre bemutatok egy-egy ilyen csodát, itt a blogon. Szóval: elő a garázsokból, fészerekből a vasakkal, le a ponyvát a balkonon letakart kincsekről! Várom a képeket és a sztorikat!
Elég hangzatos lett az eleje, lássuk hát, hogy mivel ütöttem el a szabadidőmet, az elmúlt hetekben:
Első és legfontosabb: a deklik. Ha emlékeznek, Lacinál hagytam mind a kettőt, hogy políroztassa fel, legyen szíves. Nos, két napi előkészítés – amit ez úton is köszönök neki – és a gépi polírozás után, íme az eredmény:
Nem, hogy szép, egyenesen gyönyörű. Felhoztam a lakásba, és betettem a fürdőszobába. Nem kell többé tükör, ebben még az arcom is szebb, és kitűnően tudok benne borotválkozni. Ami pedig a látványon is túl tesz, az a felület minősége, és tapintása. Nem vagyok fetisiszta, és nem gerjedek be a motoralkatrészektől – legalább is „annyira” nem – ezt azonban sokáig simogattam. Érezni, ahogy szinte atomi szinten sima a felület. Egy gondosan elkészített síküveg felülete ehhez képest ráspoly. Jó lett, na.
Elkészült a hátsó kerék, amit már sikerült kicentíroznom. Nem volt egyszerű a dolog, mivel az utángyártott ráf, a hegesztésnél kicsit ütött. Egy-két órás pörgetés, küllőanya tekergetés, és állítgatás után azonban jó lett, és fel tudtam rá tenni a gumit is. A fogaskereket is rárakva pedig maga a tökély.
A másik kerék viszont nem akart alakulni. Nyolcas az nincs benne, ami rosszabb, hogy üt. A küllőzést átnéztem, azzal nincs gond. Valószínűleg az összerakáskor nem egyenletesen húztam meg a csavarokat, és elment a kerék közepe. Majd fellazítom mindet, és elölről kezdem, hátha. Ha ez sem jön be, akkor elviszem ahhoz a szerelőhöz, aki az Mz kerekét is átfűzte anno. Remélem, még rendel az öreg.
Sokáig nézegettem, és elmélkedtem, hogyan is kellene, és most belevágtam az ülés kialakításába. Több lehetséges kialakítást is feltúrtam a neten, és egy viszonylag könnyen kialakítható, egész felületében bőrrel – műbőrrel – borított változatnál döntöttem. Valami ilyesmit szeretnék a jelenlegiből kihozni.
A Jawa ülése egy fém lapra ragasztott, itt-ott üreges habszivacs alap, rajta egy igen tartós, annál ridegebb műbőrrel, inkább vastag műanyag fóliával. A szivacs és a huzat ment ugye a kukába, a lap pedig át lett szabva - a Kawasaki tank miatt – majd le lett szinterezve a vázzal együtt. Erre került most rá egy 4 cm vastag, lépésálló hungarocell lap. Bármelyik barkács áruházban kapható, több vastagságban, táblánként pár száz forintért. Nekem elég volt egy tábla, amit egy univerzális erősragasztóval – a nevét nem írom le, nem szponzoráltak – rögzítettem a fém laphoz.
Erre – az ülés végére – jött még három réteg. Ebből kell majd kifaragnom az ülés „púpját” egy jó kés, némi ráspoly és csiszolópapír segítségével.
Az első lépések során bevetettem az igazi ezermester nélkülözhetetlen kellékét, a mindig tettre kész konyhakést. Érdekes, feleségem szereti, amikor lenyúlom a konyhai eszközeit, mert ilyenkor mindig kiélezem az általam használt késeket. Én gyorsan végzek, mert éles a kés – naná, múltkor is kellett, aminek élezés lett a vége – ő meg örül, mert élesen kapja vissza. Az élet örök körforgása, csak a fém kibírja.
A „púp” kifaragását majd valami zárt helyen kell, hogy végezzem, nem biztos, hogy a szomszédok örülnének az erkélyről rájuk hulló apró golyócskáknak. A havazásnak még nincs itt az ideje. Utána jöhet az ülőfelületre egy kis szivacs, a szabásminta, majd az üléshuzat elkészítése.
És, hogy honnan a cím? Nos, a blog beindulása óta, pár nappal ez előtt megvolt az 5000. oldalletöltés. Köszönet az Olvasóknak!
Szólj hozzá!
Címkék: ülés jawa
2009.08.24. 20:53 petersen
Szolnok - Pilis, 600 km
Fene vinné, itt van augusztus vége. Elrepült ez a nyár is gyorsan, észrevétlenül. Ilyenkor szoktam kivenni éves, jól megérdemelt (muhaha) szabadságomat. Rendes ember ilyenkor hátára veszi a családját, és leteszi valami trópusi helyen, vízpart mellett. Erre most nem volt lehetőségem, így maradt a családfa körbelátogatása. És mivel erről itt írok, sejthető, hogy motor is keveredett a korpa közé.
Nem egyszerű kb. 1 hétbe mindent besűríteni úgy, hogy jusson idő mindenkire, illetve mindenre, amit eltervez az ember. Össze kellett hangolni sok mindent, dátumokat, időpontokat, helyeket. Tisztára, mint egy kalandregényben. És ahogy lenni szokott, ilyenkor bejön még egy-két dolog, amit intézni kell.
Az első napok a pakolással, akklimatizálódással, készülődéssel teltek. Induláskor bepakoltuk a fél házat. A kocsin fent a csomagtartó, azon Máté régi ágya, amit eladtam a neten. A csomagtartó teli, még a hátsó üléssorra is jut bőven a csomagokból. Irány Debrecen. Ott alvás, Máté maradt a nagyszülőknél pár napra, nekünk pedig tovább Pécelre. Kiságy le. Az adásvétel gyors, mehetünk tovább. Esztergomban várnak Öcsémék, egy kis lazításra.
Este 6 óra, mire a Szamárhegyen megállunk. Gyerekkorom óta járunk ide, de még ma is lenyűgöz a Dunakanyar látványa és hangulata. A hegyeken elterülő erdők élénk-zöldje, a Duna illata a völgyben, reggelente a hegyekből felszálló pára apró felhői. Ilyenkor a legjobb dolog, ha az ember reggel kisétál a kertbe pizsamában, papucsban, kezében kávéval és engedi, hogy a hegy és a környék magába szippantsa.
Sajnos csak bő egy napunk maradt, amit itt tölthettünk, az azonban mindennél többet ért. Jókat ettünk, beszélgettünk, volt kutyafürdetés a Dunában, séta a hegyen, délutáni szunya a hűvös szobában. Így ugyan kimaradt mind a debreceni virágkarnevál, mind a 20 –i tűzijáték, azonban nem bánom.
Másnap egy remek ebéd – hagymaleves pirítóssal és sajttal, rakott krumpli, thnx Szimi – és egy kis csendespihenő után elindultunk haza. Azaz még előtte Pesterzsébetre, Zolikához, leadni a maradék vasat (első lengéscsillapító alja, hátsó teleszkóp, akksitartó), amit feketére fog majd lefújni. Onnan pedig irány Pilis, Lacihoz, akivel a blog hozott össze.
Az oldalstatisztikát nézve van egy nem túl népes, de annál kitartóbb olvasói táborom (Nekik ez úton is riszpekt), akik a kezdetek óta figyelemmel kísérik a ténykedésemet. Amióta nem szét, hanem össze felé szerelek, kicsit több a komment és az e-mail. Sokan adnak tanácsot, vannak, akik tetszésüket fejezik ki, mások pedig segítséget kérnek valamilyen témában. Lacival ez utóbbi ügyben keveredtem össze.
Van egy 350/634 –es motorja, amit nem olyan régen a főtengely hibája miatt - a dinamó forgórésze ütött, ami belevert az állóba, így nem volt töltés -, darabokra szedett, mondván, ha már nekilát, felújítja rendesen. És a darabokra szedést értsék szó szerint. Ha én atomokra szedtem a motort, ő fogta a flexet és atomot hasított. A házuk egyik helyiségében, több négyzetméteren hevert a motorja.
Nappal ő is dolgozik, majd család és végül éjszakára marad a motor. Van, ami ez idő alatt már elkészült, ilyen a váz, amit szép matt-feketére porszóratott.
Vagy például a blokk, valamint a két oldaldekli, ami sosem látott fényében ragyog, Laci és egy helyi szaki munkájának köszönhetően. Laci az alapokat csinálta meg, apródonként haladva dolgozta meg a fémet, míg el nem tűnt minden karcolás és felületi sérülés. Onnan pedig jöhetett a vászonkorong és a polírgyanta. A végeredmény azt hiszem, nem szorul magyarázatra.
És itt jött a segítség (KGST). Én nála hagytam csinosításra a két deklimet – amit korábban nem tudtak megcsinálni – ő pedig elmagyarázta, hogy miként lehet 12 voltosra alakítani a Jawat. Valamint adott egy doboznyi alkatrészt, amit nikkeleztetni szeretne. Ezeket a héten leadom, és remélem hamarabb meglesznek, mint azok amiket én adtam oda annak idején bevonatni.
Amikor elkezdtem, nem gondoltam volna, hogy ez a kis blog mennyi mindent megváltoztat majd. Nem csak rendszeres elfoglaltságot ad, hanem emberekkel hoz össze, és megismertet számtalan „szent őrülttel”, akiktől sokat tanulhatok, és talán segíthetek is nekik ebben-abban.
Azt hiszem, már meg érte!
3 komment
Címkék: jawa
2009.08.07. 22:01 petersen
Lovasi a polcon
Nem, nem, most nem lesz sok kép, olajos alkatrészek feltámasztása hamvaikból, hosszú órákkal töltött szerelések részletes leírása, tervezők és gyártók családfájának emlegetése. Most a lélek és a múlt bugyraiba merülök kicsit, ugyanis a minap megtaláltam a családi albumokban pár, évtizedes fényképet, amitől lavinaszerűen öntöttek el az emlékek. Na, de ne szaladjunk ennyire előre…
Ahogy a Jawa felújítását elnézem, mondhatni elégedett vagyok. Itt nem elsősorban a munka tempójára gondolok – nem mintha rosszul állnék -, hanem arra az érzésre, amit az elején ettől az egésztől vártam. Az alkotás, a szerelés jótékony hatására a szervezetre. A hétvégi délutáni szunyák, a korán lefekvések helyett, a pincében építgetni a Legót, látni, ahogy szó szerint csavarról-csavarra, lassan de biztosan összeáll a kép.
Ha visszanézem az elején készített fényképeket, nem gondoltam volna, hogy ide eljutok. Kicsit reménytelen küzdelemnek tűnt az elején a felújítás, pláne amikor újabb és újabb problémák jöttek elő, de így utólag mindnek volt „értelme” hiszen ez által fejleszthetem magamat, és adhattam közre a tapasztaltakat.
A blog elején valahol említettem, hogy volt néhány motorom, a gondtalan középiskolás időszakból. Volt egy garázsunk, amiben a családi autó (Renault 19 Chamade) mellett, a fél könyvtárunk, a kötelező limlomok (jó lesz ez még valamire kategória) és persze a motorok álltak. A garázs, ahol órákat töltöttem minden nap, hétvégénként pedig félnapokat. Eleinte csak kocsit mosni, meg időt eltölteni jártam le, az első motorom megvétele után viszont szinte már csak a saját vasam csinosításával és javításával foglalkoztam. Ennek eleinte a család nem igazán örült. Egyrészt féltettek, hogy valami bajom lesz (erről is majd később), másrészt állandóan vitatkozni kellett velem, hogy ne kapkodjak úgy a vasárnapi ebédnél. Mit tehettem volna? Hajtottak a hormonok…
Az első motoromat, a bicajom piacra dobásával vettem meg. Középiskola 3. osztály, 1990-91. Egy osztálytársam öccsének volt egy piros 125 –ös ETZ –je, még 2 betű – 4 számos rendszámmal. Kötelező panelgyerek nevelő, Simsonról, vagy a helyett erre ültek a városi vagányok. Hosszú családi könyörgések és fogadalomtételek után – megígérem, jó leszek, nem megyek gyorsan, lécci, lécci – a szüleim kötélnek álltak, és belementek az üzletbe. Bicaj + 15.000 HUF volt a vételár. Nem volt még kötelező eredetvizsgálat, meg ocsmányiroda, így hamarosan a városi rendőrségen kötöttem ki, átíratási céllal, mint boldog, újdonsült motortulajdonos. Jogosítvány-korlátozás sem volt, „A” kategória és kész. Tán’ egy ideig nem vihettem utast, ha jól emlékszem.
Itt kezdődött tehát minden. Ültem a garázsban a felfordított vödrön, a motor előttem, a salgóról kazettából szól a Bál, az Ágy, asztal, TV, az Authobahn, én meg szereltem és vigyorogtam. Szépen lassan, darabokra szedtem a gépet, megismerve minden egyes részét, és típushibáját. (Mint nagyapám annak idején, amikor a garázsukban anno nekiállt édesanyámmal szétszedni a zsír új, Merkúr telepről két hete elhozott 600 –as Trabantot.)
Valamit mindig alakítottam. Kocka index, első nagy légterelő, „rezon”-dob, csomagtartó, bármi jöhetett, amiről azt hittem majd jó lesz. Hát, meg is lett az eredménye:
Így utólag talán kicsit vicces az összkép, de akinek valaha volt ilyen motorja, most biztosan nosztalgiázik egy sort a kép láttán. Szeretném felhívni a figyelmet a részletekre: szivacs markolat, peres gumi hátul, pótfék lámpa (de minek?), rövidre szabott első sárvédő, Lada visszapillantó tükrök és természetesen egy flakon szilikon. Az Andreas Hofmann replika-sisak matricája házilag készült. Kezdtek már bejönni a rendes bukók, de még a kiskőrösi sisak volt az úr a piacon, így aztán mindenki azt csinosítgatta, amije volt.
Imádtam ezt a motort. Könnyű volt szerelni, könnyű volt kezelni. A városban fürgén és gyorsan mozgott, a fogyasztása elviselhető volt (300 forintos benzin? Muhaha). Ezzel voltam először kirándulni is. Sikerült egy 25 literes dobozt venni a csomagtartóra, és egy hetet eltölteni a Dunakanyarban. Az első – és eddig utolsó – általam okozott közúti balesetem is ezzel a motorral történt.
A barátom motorját - amivel én is vizsgáztam - egy csendes nyári este, a családi házuk udvaráról ellopták. Engem hívott, hogy menjünk és jelentsük be a közegnél. Kimentem hát érte motorral (kertvárosi részen lakott), és siettünk vissza a városba, hogy zárás előtt leadhassuk a bejelentést. Az úton a városba menet volt egy jól belátható útkereszteződés, enyhe jobbos ívvel. Se fa, se ház, semmi. Előttem egy Trabant limuzin, kék színű, ha jól emlékszem. Indexelt jobbra, mint én is. Kinéztem balra, jött egy autó, de még messze járt. Oké, mehetünk befér a Trabi is, és én is. Gondoltam én, de a trabantos befékezett, megvárta míg a másik kocsi elmegy. Satufék, de már nem lehetett mit tenni. Túl közel mentem, és nem álltam meg a Trabi mögött, csak benne. Szerencsére komoly gond nem volt, mi nem sérültünk, a motor sem, az autó lökhárítóját nyomtam be kissé. Akkoriban jött be az európai kárbejelentő, aminek a kitöltésével jól elszórakoztunk. Végül is ennél nagyobb gondom sose legyen. A rendőrségen már csak az ügyeletes tiszt tudta felvenni a bejelentést. A motor természetesen nem került elő.
Nagyjából két évig használtam a kis ETZ –t. Egyszer vittem műszaki vizsgára is, amin gond nélkül átment. Nem terveztem az eladását, egy véletlennek köszönhetően azonban csak lecseréltem.
Volt egy motorbontó Szolnokon. Mészáros Laci vitte a boltot, akinek a neve gondolom sokaknak ismerős, nagy salakmotor versenyző volt. Telente még mostanában is szokott motorozni a befagyott Holt-Tiszán. Szóval éppen nála jártam szétnézni, amikor hoztak egy 250 –es ETZ –t, eladási céllal. Elöl dob fékes volt, kissé leharcolt, de nem vészes állapotban. Rövid körbejárás után lecsaptam rá. Sikerült pár hétre egy garázst bérelni a miénk mellett, így a két motor egymás mellett várta a hétvégi műtéteket. A komplett első villát, kerekestől, tárcsafékestől átraktam a 250 –re, a kicsiről. (A kicsire pedig átraktam a dobfékes villát, és eladtam az egész motort Sanyinak, aki a Jawa hengerének összerakásnál is segített.) A hengert fúratni kellett, és mivel nehezen indult, a főtengely szimeringek sem úszták meg a cserét. Kapott új üléshuzatot, festést, egyedi műszerfalat, fehér számlapos órákkal. Szerintem nem lett rossz.
A blokk-idom, az első sárvédő és a sportkormány kötelező kellékek. Ezen a képen még a zárt láncvédő van, amit később egy saját készítésű nyitottra cseréltem. A rezondob eltűnt róla, vizsga előtt vettem rá egy szép újat, amitől villanymotor-szerű hangja lett. Nagy ugrás volt ez a motor nekem akkoriban. Dupla köbcenti az előzőhöz képest, erősebb motorral. Jó-jó, nem egy gőzmozdony, mégis sok szép utunk volt. Ezzel is megjártam Esztergomot és környékét, ahol a nagyszüleim laktak, és ahol rátaláltam a harmadik motoromra.
A dorogi főutcán sétálva láttam meg, több eladó motor mellett. Akkoriban nyílt egy motoros bolt, ami elé ki volt rakva. Rendszám nélkül, frissen behozva Olaszországból. Honda FT 500, 1984.
Kellet egy kis szervezés, amire hazahoztuk, szerencsére sikerült megoldani. Kisebb hibái persze voltak. A váltótengely szimeringje könnyezett, hiányzott a két hátsó index, valamint az indítómotor tengelyének réz-perselye ki volt kopva, így néha meg-megakadt az indítómotor fogaskerék (ez utóbbi az után derült ki, hogy egy túráról hazafelé jövet, az Árpád hídi buszpályaudvar parkolójában tologattam a motort oda-vissza, hogy beinduljon, mivel gombnyomásra nem volt hajlandó életre kelni). Na meg persze forgalomba kellett helyezni, és levizsgáztatni. Megvolt minden papír, külföldi számla, adás-vételi, a Honda által hivatalosan lejelentett műszaki adatok, aminek birtokában mehettem vizsgára. Utána, rendszám, és erezd el a hajamat.
Ez volt az első olyan motorom, amin igazán jól éreztem magamat. Az első pillanattól kezdve érzetem, hogy milyen egyenesen fut, és mennyire könnyű kezelni és irányítani. A testtartásom tökéletes volt, nem volt fárasztó ülni sem, a méretes ülésen. Autópályán is lehetett vele haladni, igaz olyankor már kapaszkodni kellett a kormányba erőteljesen. A Honda végül, sok-sok együtt legyőzött kilométer után, feláldozódott a lakásfelújítás oltárán. Saját lakásunk megvétel után el kellett adnom, de lelke feltámadott reluxa és járólap formájában.
Mai szemmel nézve ezek a motorok öregek, korszerűtlenek, sok törődést és javítást igénylő gépek voltak. Viszont a sok törődést, és javítást meghálálták, és úgy volt lelkük, ahogy másnak sem azóta. A hozzám hasonló korosztályú férfiembernek sokat jelentett akkoriban, hogy ilyen motorjai lehettek. Olyasfajta élményt és emléket jelentett ez, amit nem felejt el az ember, és amit jó időről-időre előhúzni az íróasztalfiókból.
3 komment
Címkék: mz
2009.08.02. 17:36 petersen
Lába már van
Egy rövid, de annál fontosabb telefonbeszélgetéssel kezdődött a hetem. Megérkeztek a megrendelt alkatrészek, azaz a két ráf, a küllők, a csapágyak és a hátsó tengely. Az a napom elég sűrű volt, így csak másnap tudtam menni, azaz tudtunk menni. Máté még az elején annyira meg lett fertőzve a motoritisszel, hogy örömmel kísér el minden ilyen alkalommal. Jó, jó, most volt benne egy kis csali is, beígértem neki egy Happy Meal menüt, meg egy kis ugrándozást a játszótéren, ha jól viseli magát.
Tényleg minden megérkezett, amit kértem. Gyorsan átszámoltam küllőt-csapágyat, fizetés, Mc Donald’s, játszótér. A család mindkét gyerekének megvolt az öröme arra a napra.
Otthon aztán kiterítettem a zsákmányt:
A küllőanyák nem nikkelezettek, hanem galvanizáltak ezért sárgák. Jó lett volna ez is szép ezüstben, de nem reklamálok, örülök, hogy ezt is sikerült beszerezni.
Ha adhatok egy jó tanácsot azoknak, akik esetleg motor, autó, hidroplán, vagy tank felújításba kezdenek: szétbontás előtt, menet közben fényképezni, fényképezni, fényképezni. Most is nagyon jól jött, hogy nem a netet kellett böngésznem küllő befűzés ügyében, hanem a régi fényképeket átnézve megtudtam minden fontos infót a szereléshez.
A küllők egy helyen keresztezik egymást, menet irányt figyelembe véve a baloldalon a bal, a jobb oldalon a jobb küllő fut át a másik alatt. Elrontani sem lehet, mivel a küllők furatai nem egy vonalban futnak, minden második kicsivel bentebb van. Így aztán egy kis odafigyeléssel könnyen bel lehet küllőzni egy kereket. Alig negyed óra alatt meg is lett az első kerék bal oldala.
Fordíts. Másik oldal ugyan ez a szisztéma, csak a keresztezésekre kellett figyelnem. És kész is.
A két kerék befűzése megvolt egy szűk óra alatt. Az anyákat egyenletesen meghúztam – a küllők sárgasága már nem olyan vészes, így felszerelve -, így a küllőfejek szépen beültek a helyükre. Amelyik nem engedett a szép szónak, azt jobb belátásra bírtam egy fogóval, aminek rongyot tettem a pofái közé.
Jöhetnek a csapágyak, majd pedig a centrírozás, és a gumik felszerelése. Aztán majd a beszerelés is, ha az első teleszkóp is készen lesz.
Ez most egy nagyobb falat volt a felújítási folyamatban, dobott is rendesen mind a motor állapotán, mind a szorzón. Ez utóbbi most úgy 4 - 4,5 körül jár.
Szólj hozzá!
Címkék: kerék jawa
2009.07.25. 23:14 petersen
Harmadik műszak
Termékeny hét van mögöttem, sok mindent sikerült elintézni ez alatt a pár nap alatt. A hétköznapok gyorsan elszaladnak, munka után második műszak otthon, majd amikor mindenki nyugovóra tér, jöhet a harmadik, lent a pincében.
A hét elején futottam egy kört a maradék alkatrész – tank, lámpabúra, teleszkópszárak – homokszórásával. És a futottam, most valóban igaz, mert Edina és csapata villámgyors volt: reggel leadtam a cuccost, délben pedig elhoztam. Thnx.
A tankra fel kell még hegesztetnem a rögzítő csavart, utána mehet festésre. A lámpaburán el kell tüntetnem az eredeti, Pannónia féle gyújtáskapcsoló nyomait, itt-ott ki kell glettelnem és az is festhető. A teleszkópszárak pedig mehetnek majd Zolikához Pesterzsébetre, szinterezésre, az akkumulátortartóval, a hátsó teleszkópokkal és a láncvédővel együtt.
Egyik délután, amikor a hőség alábbhagyott, Mátét a hónom alá csaptam, és átmentünk Tápiószelére, gumit és belsőt nézni. A múltkoriban átfésültem ez ügyben a netet, nem túl sok eredménnyel. Két, lehetőleg egyforma mintázatú, 3.50/18 –as külsőre vágytam, persze jó állapotban, nem foltozva, nem repedezve, egészséges acélszálakkal. Előzetes telefonos egyeztetés után, fél órával zárás előtt értünk a Gumibázis telephelyére. Szimpatikus, fiatal srác a tulaj, készséggel segít mindenben. Mondom mi kellene, és rövid keresgélés után talál két, egyforma profilú, félig még szőrös Barum külsőt.
Ezt el sem hiszem! Egy ultradermes fürdő és egy kis parafinolaj után, olyanok lesznek, mint amik most jöttek vulkanizálásból. A meglepetés adta örömömben meg is kérdezem: belső és védőszalag van esetleg? Persze, van mindkettő, új mind, máris hozza. Teljes a siker. Pénz és áru gazdát cserél, és még garancia is van, ha valami gond adódna a későbbiekben a cuccal, vigyem vissza bátran. Pörfekt.
A kuplunghoz is sikerült minden alkatrészt beszerezni, így egyik este nekiláttam kicserélni a kopott, kinyúlt alkatrészeket (Bessy most is elkísért, szerelés után övé a terep, sétálok egy jót vele a hűvös estében). A kuplungláncot már megvettem korábban, a lamella készlet és a bal oldali főtengely szimering most érkezett meg.
A csere maga nem nehéz. Kell hozzá egy csapágylehúzó, 27 –es villás és 19 –es dugókulcs, pár csavarhúzó, és persze az alkatrészek. A kuplunglamellák kiszerelésével kezdtem. 5 darab lamella van, és köztük 4 darab fém tárcsa. Ezek egy házban vannak, amit három kis csap tart, szintén három kicsi, de igen erős rugó ellenében. Ezek kiszerelése volt a legnehezebb. Mivel egy megfelelő eszközzel nyomni kell befelé a rugót, hogy a csapról lejöjjön a terhelés, majd a csapot kihúzni, alátétet, rugót, kuplungfedelet levenni. Sokszor gondoltam rá, jó lett volna polipnak születni, mert ez sem az a kétkezes munka. Egy kissé nyitott papagáj-fogóval sikerült megoldani a dolgot, igaz közben kiizzadtam egy kisebb medencére való vizet. A pince ráadásul este két, 40 wattos izzó fényében „úszik”, amit alaposan megszűrnek a felhalmozott lomok, így aztán alig látok (ezért olyan sok a vakus kép).
Ha ez megvan, a többi gyerekjáték. Leoldom a főtengely végén lévő csavart, és a kuplungkosár csavarját (előtte a rögzítő lemezt kihajlítom). A főtengelyen lévő fogaskereket leveszem a csapágylehúzó segítségével, és voila, lent is az egész hajtáslánc! Egymás mellé téve a régi és az új láncot, jól látni a különbséget. Ezért lógott annyira a régi lánc.
Akkor most ugyan ez, csak visszafelé. Előtte a régi – még az eredeti – főtengely szimering ki, az új be. A főtengely fogaskerekét és a kuplungkosarat belerakom a láncba, majd az egészet a helyére csúsztatom. Felrakom, és egyelőre kézzel meghúzom a főtengely végén lévő rögzítő csavart. Kuplungkosár csavar meghúz, biztonsági lemezzel rögzít (Bessy közben halk morgással elnyúlik a padlón, jelezve ezzel az unalmát és sétára való igényét).
Jöhetnek a lamellák. Egy lamella, egy fém tárcsa, összesen 9 darab. Fedél, kinyomó rugók a helyükre, jöhetnek a tartócsapok. Nyomom a rugót befelé papagájfogóval, nem megy. Nekifeszülök, hátam a pince falának vetem, erőlködöm, alig mozdul. Ez így nem fog menni. Előkeresem a legnagyobb csavarhúzót, azzal tolom. Guggolok, hátam a falnak, tenyeremmel tolom a csavarhúzót, kezemet tolom az ágyékommal, komoly veszélynek kitéve ezzel kisfiam még meg nem született testvéreit. Így már megy, első csap félig bent. Rugó másik oldala tol, csap a helyére ugrik, kérem a következőt. Guggolok, támasztom, tolom. A kezem kezd zsibbadni. A második csap félig bent. Ekkor meglátom a blokkon a kinyomó tengelyt. Amit nem raktam be a kuplungházba a fedél alá…. Akkor ismét. Guggol, támaszt, tol, akár a szülőszobán. Csapok kint, fedőlemez le, kinyomó tengely a helyére. Fedél vissza, rugók be, csavarhúzó. Nyom, tol, liheg. Csap a helyén. Na még egyszer: nyom, tol, liheg. És még egyszer: ez az, megvan! Jól van anyuka, pihenjen.
A kezem lüktet, egy ér elpattanhatott, mert az újam töve kicsit lilás. Ez van, aki utcalánynak áll, ne csodálkozzon, ha…. ugyebár. Összepakolok, megtörlöm a kezemet, bezárok rácsot-lakatot, majd egy jót sétálok a kutyával a parkban. Az este kellemesen hűvös és csendes, ember alig van az utcán, 11 elmúlt.
1 komment
Címkék: jawa fényezés
2009.07.16. 22:51 petersen
Gulyás, jókedv, motorok
Két héttel ez előtt megvolt a 3. csemői túrám. Szerencsém volt, előző éjszaka esett az eső, így a homokos talaj kicsit összeállt és jobban tudtam haladni. Nagyon meleg volt, jól esett az út erdős részén, a fák árnyékában kicsit visszahűlni 50 fokosra, Bessynek azonban még ez sem volt elég, az erdőben megmaradt tócsákban átkapcsolt vízhűtésre.
Sikeresen célba értünk, jöhetett a túraszervezői gratuláció és a kitűző, valamint a falunap alkalmával tartott főzőverseny gulyása – köszönet érte a túraegyesület lelkes szakácsainak - 200 fokos gőz állapotában.
Míg a leves hűlt, a templom mögötti téren – ahol addigra több helyen is rotyogott az ebéd - meghallgattam Janicsák „Zizi labor” István koncertjét. Annak idején megvolt az első lemezük, no woman no cry, veresegyházi „vágtázó” asszonykórus, igazi retró élmény volt, back to the 80’ s.
Ahogy vártam ott voltak a falunapon a motorosok is. Fényképezőt nem vittem – én bolond, így utólag - a telefonom meg betelt, szóval képekkel nem szolgálhatok, sorry. Volt jó pár Pannónia, Uralok, Dnyeperek oldalkocsival, egy Jawa 350/634 és egy Harley. Mindegyik „vidéki, nem dohányzó, rendszeresen karbantartott, női tulajdonostól” állapotban. Na meg persze a szakik, akik a motorokat szépen rendbe tették. Rövid csevegésre volt csak mód, sokfelé figyeltek, hol a gulyást kellett kavarni, hol a karikás ostorral pattogtató lovas „betyárokat” helyretenni. Ami kiderült – azon túl, hogy a csemői Jawa múzeum bezárt R.I.P. -, hogy Jawahoz alkatrészt nehezebb találni, mint Uralhoz, mivel az ukránok rajta vannak a témán és mindent gyártanak a mai napig, így lehet kapni a kész motortól, a legapróbb alkatrészig bármit. Marad tehát a börze, ha alkatrészeket szeretnék. A Veterán újság honlapján meg is néztem az eseménynaptárt. A szigetszentmiklósit javasolják, mert oda átjárnak a csehek is, így több mindent lehet a Jawa –hoz beszerezni. Nem is tudom, a nyár hátralévő másfél hónapja elég sűrű lesz, nem biztos, hogy ez is bele fog férni. Igaz, lesz börze Pesten és Debrecenben is, lehet, hogy rokonlátogatással összekötjük a dolgokat.
Ezzel a tudattal indultam el Albertirsára, leadni a dekliket polírozásra (elméletileg a jövő héten készen lesznek). Hazafelé pedig olyan zuhé kapott el a Dolinánál, hogy nem bírta az ablaktörlő, és meg kellett állnom az út szélén, a ceglédberceli leágazásnál. Míg vártam a monszun elvonulását, volt időm gondolkodni.
Az már a motor megvételekor eldőlt, hogy felújítok, és nem restaurálok. Mivel átalakítottam már a vázat, az ülést és jó pár dolgot, a típus hű újraépítés kizárva. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy összecsapom a dolgokat – az eddig eltelt időt nézve nem is úgy néz ki – viszont nem kötelező az eredeti alkatrész, még ha jobb is a minősége. Az eddigieket figyelembe véve, nem is marad nagyon más választásom, mint az után-gyártott alkatrész, a kerekekhez is.
Az egyik kedves kommentelő ugyan is súgott, nem is értem nekem miért nem jutott eszembe előbb a szolnoki Fehér Holló motoros bolt, ahová a héten benéztem. Rendelésre, pár nap alatt mindent beszereznek, győzzem fizetni. A felni darabja 13.000 Ft, a küllő + küllőanya kb 130 Ft/db. Szükségem lesz még 4 darab kerékcsapágyra, valamint hátsó lánckerék-csapágyra, kuplung-lamella készletre, és persze gumibelsőre és köpenyre is. Bár e két utóbbit, előbb megnézem a Vaterán. Osztottam-szoroztam és még mielőtt a normálisabb énem kiráncigált volna a boltból, hogy az utcán felpofozzon, megrendeltem mindent, ami a kerekekhez kell.
Emlékeznek még a blog elején a matematikai érettségi példára? Nos, ha az nem jött össze, akkor most itt egy pórkérdés, a kettesért:
„A motorkerékpár vételára alapján, az eddig eltelt idő, valamint a megvásárolni kívánt alkatrészek függvényében, határozza meg azt a szorzót, melynek alkalmazásával meghatározható a majdan elkészülő motor ára. Vegye figyelembe a tulajdonos kóros elmeállapotát, valamint a világgazdasági-válság hatásait. Szorgalmi feladat (pszichológia): Ön szerint, a blog írója normális?”
